Egy 50 kilométeres táv lefutása komoly felkészüléssel jár. Írhatnék most csupán erről a mai napról, de akkor az 50 kilométeres futásom élménybeszámolója nem lenne teljes. 

Több fontos dolog van, ami meghatározza a teljesítményemet:

Az egyik legfontosabb dolog az, hogy hiszek magamban. Elhiszem magamról azt, hogy erős vagyok fizikálisan és mentálisan is. Hit nélkül nem lennék képes lefutni 50 kilométert. Sokat gondolkodom arról a bizonyos napról, amikor pályára lépek és elképzelem azt, hogy elindulok és célba érek. Ezeket a képeket erősítem magamban, nemcsak a piros szemöldökömet. Az arcfestés egy rituálé. Akárcsak egy csomó természeti népnél, oka van annak, hogy kifestem magamat. Nálam fontos a verseny előtti napokon a rituálé, a család már megszokta a hóbortjaimat, és előfordul, hogy pár órára különös sminkekben végzem a napi rutint. Mert például a piros szemöldökömmel az erőt, az impulzivitást, a bátorságot jelenítem meg és adok energiát ezeknek az érzéseknek. És ez a hangulat elkezd erősíteni. 

A másik fontos dolog a gyakorlás. Mindent megteszek azért, hogy az erőnlétem megfelelő legyen a verseny napján. Heti 100-110 kilométereket futok jelenleg. Tavaly általában 50-70 km volt a heti adag. Lépcsőzetesen emeltem fel a mennyiséget, mert érzem, hogy ennyi már kell, nekem most ez a mennyiség a megfelelő. Többen megjegyezték már,milyen jó nekem, hogy ennyi időm van. Azaz igazság, hogy az esetek nagy részében hajnalban felkelek, amikor más még az igazak álmát alussza. Sokszor csörög az óra 3-kor, fél 4-kor. Fél óra a készülődés, utána indulás, hogy visszaérjek a család ébredésére. Mielőtt elindulok, megterítek, megfőzöm a teát a többieknek, felöltözöm, szóval ez a de jó neked duma végül is jogos, mert valóban jó nekem. Azért jó, mert időt szánok magamra, és imádok futni még akkor is, hogyha ezért hajnalban fel kell kelnem és sötétben kell futnom. Visszatérve a gyakorlásra. Olyan nincs, hogy kihagyok edzést. Csak akkor engedem meg magamnak ezt, hogyha lázas vagyok. Egyszer begyulladt a fülem, na akkor egy edzést kihagytam. De egyébként nem. Soha. Heti ötször futok, mellé erősítek és nyújtok. Ez a három dolog teszi ki a kerek egészet. A gyakorlás sokkal többet ér, mintha csupán tehetséges lennék. A gyakorlás magabiztosságot ad. És a magabiztosság nyugalmat és biztonságérzetet ad. Ennyire egyszerű.

Hármas pont: Folyamatosan magamnak készítem az ételeimet és az italaimat. A képen éppen a kuszkuszt öntöm nyakon forralt vízzel. Tehát az evés minősége, rendszeressége az egyik alapja a jó teljesítménynek. Napi hatszor eszem, mégis feleannyit mint régebben. 

Ébredés után citromos vizet iszom. Napközben csak vizet és gyümölcsturmixot iszom. A víz nagyon fontos. Sokkal jobban vagyok tőle. Nincs szörp, nincs mézes tea, nincs kóla, nincs kávé. És mégis jól vagyok. Boldog vagyok így. 

Fontos a pihenés. Egyrészt szükséges az állandó és megfelelő alvásmennyiség, másrészt a verseny előtti napon senki és semmi nem boríthatja fel a lelki egyensúlyomat. Mindent és mindenkit kizárok este a gondolataimból. Időben elalszom. Így lesz erőm hosszút futni. 

És most lássuk ezt a kellemes ötvenest, vagyis az 50 kilométeres közösségi futás élmnybeszámolót. 

A verseny előtti estén egy órát nyújtottam és zenét hallgattam. Hangolódtam. Éjjel átjött aludni hozzám a fiam, és bepaszírozott a könyvesszekrény egyik, alvásra alkalmatlan részébe, így sokszor ébredtem fel. Hajnali ötkor nem bírtam tovább így beszorítva az alvást, ezért felkeltem. Azonnal ittam 3 dl citromos langyos vizet és elindultam zuhanyozni. A citromos langyos vizet minden sportolónak ajánlom, mert remekül beindítja az emésztési folyamatokat. És ez egy hosszútávfutónak iszonyatosan fontos. Szerintem. Fürdés után elkészítettem a 8 evőkanálnyi zabkását fahéjjal és vízzel. Picit most megmézeztem.

Felvagdaltam a céklát és megmostam a rukkolát. Mikor a fiam fölébredt, kézi botmixerrel összezúztam, vízzel hígítva, mivel fél órával a verseny előtt ezt ittam. A másik részét a verseny alatti időszakra tettem félre, citromot is öntöttem rá. Reggel még elkészítettem a családnak a teát, a reggelit, igyekeztem mindent rendben hagyni a férjemnek, hiszen ma egész nap ő van a fiammal, és ezért végtelenül hálás vagyok neki. Beágyaztam mindenhol. Viszonylag kevés időm maradt a hangolódásra, de mivel anya vagyok, ezért ezen nem görcsöltem, lesz időm futás alatt hangolódni. A férjem elvitte a lányomat röplabda versenyre, mikor visszaért, indulhattam a közösségi futás helyszínére. Szerencsére autóval 10 percet kellett csak utaznom. A versenyre egyedül mentem, barátok nélkül. Ez részben jó, részben rossz. Rossz, mert általában többedmagukkal érkeznek a futók és már kialakult baráti társaságok vannak, ahová nehézkes beilleszkedni. Másrészt valahogy a futás végére vagy éppen a futás alatt mindig megismerkedek néhány emberrel. Én nehezen tudok ellazulni, de  20-30 kilométer után már nyitottabbá és barátságossá válok. Bizonyára a futás egy másik tudatállapotba hoz, ez lehet az oka.

Amikor megérkeztem, senkit nem ismertem, totyogtam, nem találtam a helyem, aztán 10 perccel a rajt előtt elkezdtem melegíteni. Így gyorsan eltelt a 10 perc, és elindultunk. Az első 4 kilométer nagyon nehezen ment, télen elő szokott fordulni, hogy a vádlimat kőkeménynek érzem. De nem foglalkoztam vele, mert a rutin azt mondja, hogy el fog múlni. Így is lett. Végül is az első 30 kilométer tök jól ment, meg se kottyant. Jó mentális állapotban voltam, toltam rendesen 5:40-es kilométerrekkel. Utána elkezdtem fáradni, de nem érdekelt. Szeletekre osztottam a fennmaradó 20 kilométert. 30 km után azt mondtam, hogy most 35 km-ig futok, nem gondoltam a fennmaradó 15 km-re, sem arra, hogy még hány órán át kell futnom. Csak a szeletre koncentráltam. Elértem a 35 km-hez. Lélekben megveregedtem a vállam és most 40 km-ig gondolkodtam tovább. El kell érnem 40 km-ig. Nem mondom, hogy a lábam nem kezdett el fáradni, mert nem lenne igaz. De, elkezdett fáradni. Ekkor kizártam ezt a fáradási mizériát. Mivel sok  folyadékot ittam ébredéstől kezdve, ezért sokat álltam meg pisilni. A pisilés jó, hiszen ekkor lehet kicsit pihenni. Ennyi luxust engedtem meg magamnak, többet nem. Egy kör 2800 méter volt, én két körönként ittam teát. Néha ettem sós mogyorót vagy banánt. 20 km-nél megittam 2,5 dl rukkolás céklalevet. Én így frissítettem. Az utolsó 3 körnél egymáshoz csapódtunk egy futóval, ő frissebb volt, mint én, és sokat köszönhetek neki, mert elkezdett húzni. Szóval kb. 40 km után 6-6:20 perces kilométerekkel toltam hála neki, nem is értem, milyen ügyes voltam. Sokat röhögtem azokon a dolgokon, amikről beszélgettünk és elvonta a figyelmemet az önsajnálat, és a szétcsúszás állapotából. Hála neki, végül is lazán lefutottam az utolsó kb 9 kilométert. 

( fotó: Brevákné Kiss Edit )

Kb 5 óra 20 perccel értem be. Én nagyon örülök ennek az időeredménynek, és főképp annak, hogy január végén lehetőséget és "engedélyt" kaptam a családomtól, hogy ilyen hosszú időt magammal lehessek és futhassak. Nem mindig becsülöm meg azt, hogy segítenek nekem. Ezen is gondolkodtam futás közben. 

Igazából a mai futáson minden rendben volt velem. Felkészültem, komolyan készültem és holtpont nélkül végigtoltam az 50 kilométert. Vidáman, boldogan. Elfáradtam. De ez tök normális. 

Ezúton szeretném megköszönni a szervezők munkáját, amiért ilyen családias, baráti hangulatot teremtettek számunkra. Az egyik kedvenc futós programom lett a Szőlőskör és a Sri Chinmoy futóversenyek mellett. Batyus futás volt, ami azt jelenti, hogy azt ettük, amit mi magunk, futók vittünk. Aki a kókuszgolyót hozta, na annak a kezeit csókolom, isteni volt! 

Még nem hallottam a Yours Truly futóeseményről, ezért pár szót írnék róla, hátha valaki kedvet kap hozzá jövőre. A Yours Truly finn kezdeményezésű futóesemény, és minden évben január és február utolsó vasárnapján kerül megrendezésre a világ különböző pontjain, helyszínein. Ez az időszak ingerszegény, sokaknak nincs kedvük a hidegben, ráadásul egyedül futni. Ezért aztán kedves emberek szerveznek ezen napokra közösségi futásokat, a szabadidejükben. Dunakeszin is szerveződött egy közösségi futás, Bakos Gábor, aliasz Bitliszbá személyének és segítőinek köszönhetően. Én még ilyen kedves és aranyos szervezőket régen láttam, tényleg köszönet és hála nekik!

A futás után nyújtottam, majd beültem a kis pici autómba és hazafelé vettem az irányt. Gyorsan lefürödtem, keveset ettem, mert 40-50 km után a gyomrom nem bír kaját befogadni. Utána újra beültem az autómba és átruccantam Gödöllőre, a lányom röpi meccsét nézni. Későn értünk haza, fáradtan. 

Azon ritka napok egyike volt ez, amikor a kisfiammal nem tudtam együtt lenni, de ezt holnap délután bepótolom. 

A következő hosszabb futásom február végén lesz, amikor újra 50 kilométert fogok megtenni, szeretném, ha 5 óra alatt sikerülne lefutni a távot. 

Mostanában sok a zavaros az életemben, de nagyon hálás vagyok Istennek és férjemnek, amiért lehetőséget kaphatok arra, hogy kimozdulhassak egy-egy ilyen eseményre. Feltölt, boldoggá tesz. Imádok sportolni, imádok futni!

#csakazértis futás #csakazértis flow