Az elmúlt két évben viszonylag sok könyvet olvastam a futásról. Nézegettem a futók blogbejegyzéseit is, rengeteg erőt merítetttem ezekből a bejegyzésekből és olvasmányokból. Főleg azért, mert úgy éreztem, nem vagyok egyedül azokkal az érzésekkel, amelyet a sport és ezen belül a futás ad számomra. Az első évben, amikor már elaludtak a gyerekek, csak feküdtem az ágyamban és koncentráltam a következő hajnalra, arra a pillanatra, amikor újra belebújhatok a futócipőmbe és az edzéscuccomba, és vártam azt, hogy újra ritmusban legyek. Olyan eufórikus állapot volt ez, amit semmi máshoz nem tudok hasonlítani. Feküdtem az ágyon és a ritmusra, a mozgásra, a futásra gondoltam, mint akinek elment az esze a szerelemtől. Egy idő után azért ez az állapot alábbhagyott - hosszú hónapok elteltével -, de ha hetente ötnél kevesebbet futok, nem érzem jól magam, mert hiányzik a ritmus. Engem nem érdekel annyira a gyorsaság, én nem ezért futok. Vannak pillanatok, amikor persze felülemelkedik a hiúság, és szeretnék gyorsabb lenni vagy érmet szerezni, de alapjában véve nem érdekel. Szerelemből futok. Mert jó. Élvezem minden pillanatát. Védőburok vesz körbe, amikor futok, olyan, mintha Isten kezei között lennék. 

Az első könyv, amit ajánlok, nem a futásról szól, mégis nagy hatással volt és van rám. 

Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi 

Pippi egy árva kislány, akinek rettentő jó a humora és nagyon erős. Még a saját lovát is fel tudja emelni. Egyedül él egy házban, mindent egyedül old meg. Rendkívül erős a fantáziavilága. Nem tud kibújni a bőréből, egyszerűen más, mint az átlagemberek. Jószívű. Talpraesett. Mégis, sokszor nem értik őt. A könyv látszólag mese. Gyerekeknek szól. Nekem mégis több, mint egy vicces bugyuta mese, mert sok-sok Pippi jár közöttünk, és talán valahol én is egy Pippi vagyok ebben a furcsa világban. A világban, amelyet csak a futáson keresztül tudok értelmezni. Érdemes elolvasni a könyvet, még akkor is, ha nincs gyermeked. Pippi figurája számomra azt is jelenti, hogy vigyázzunk jobban egymásra, ugyanakkor ha egyedül maradunk az életben, akkor Pippi élethez való hozzáállása segítség lehet a szarban: humor, erő és valami naiv, mégis eszes jóindulat segíthet felállni és folytatni az életet. 

Scott Jurek, Steve Friedman: FUTNI ENNI ÉLNI

A könyv hatására kezdtem el sokkal tudatosabban táplálkozni, és örömmel olvastam arról, hogy létezik olyan -nem is akármilyen teljesítményekre képes- ultrafutó, aki gélek nélkül fut ultratávokat, aki saját magának készíti el a vegán ételeit és a versenyeire is a sajátmaga által készített ételeket viszi. Őszinte könyv, sok segítséget nyújt a kezdő hosszútávfutóknak, a kamasz lányom is elolvasta 2 nap alatt a könyvet.

a fotón Scott Jurek, az ultrafutás egyik meghatározó alakja ( fotó Ben Moon )

Általában jegyzetelek, aláhúzok fontos gondolatokat az általam olvasott könyvekben. Scott Jurek könyvében ilyeneket húztam alá: "egy ultrafutónál semmi sem olyan fontos, mint a lelkiállapota".. Vagy ilyesmit: " Az ultrafutáshoz óriási alázattal ellensúlyozott hatalmas önbizalom kell". Vagy: " az orr lélegzésre, a száj evésre való". És még: "Élet-halál kérdése, hogy mit eszünk. Az vagy, amit megeszel." És az utolsó: " minél egészségesebben étkezik az ember, annál gyorsabb, erősebb lesz". 

Sok értelmes és hasznos gondolat található a könyvben, emellett olvasmányos, letehetetlen, magával ragadó. Érdemes elolvasni. 

Danny Dreyer: ChiFutás - Forradalmi módszer az erőlködés-és sérülésmentes futáshoz

Számomra ez A TANKÖNYV. Ha szeretnél jó technikával és sérülésmentesen futni, akkor ezt a könyvet érdemes elolvasni. Nem olyan könyv, amit egy hét alatt ki fogsz végezni. Gyakorolni, emészteni kell a benne foglaltakat, de ha csak egy könyvet szabadna ajánlanom, akkor ez lenne azaz egy. 

A könyvben az író említést tesz a gyerekekről. Azt mondja, fussunk úgy, mint a gyerekek. Azóta sokszor megfigyeltem a kisfiam futását vagy az ovistársai mozgását. Hihetetlen, hogy milyen egyszerűen és természetesen futnak, szaladgálnak. 

Első körben ezeket a könyveket ajánlanám.