Ilyen vagyok reggel, miután felébredtem. A szemeim vékony csíkba rendeződve foglalnak helyet egymás mellett, se túl közel, se túl távol. Néha fáj kimászni a jó meleg ágyból, elképzelem magam, amikor kilépve az ajtón megcsapja az arcomat és az egész testemet a hideg, szinte fáj. Inkább maradok. Egy edzés csak... Fáradt is vagyok.. Majd holnap bepótolom... Ezen épületes gondolatok után felkelek készülődni a futáshoz és egy újabb gondolat jut eszembe: 

Mindig elcsodálkozom, amikor sminkben pózoló futókat látok a neten. Nekem többszáz zsebkendőre van szükségem egy edzés során: télen a hidegtől, nyáron a parlagfű allergiától folyik az orromból az a bizonyos, így a rúzsnak semmi esélye ahhoz, hogy a számon maradjon. Ezenkívül két perc után izzadok. De ma vágytam arra, hogy a szemembe csordogáljon a szemfesték és jól kicsípje, így kipróbáltam, milyen is az, ha szépen kifestve futok a vaksötétben. Arra gondoltam, hogy egy tavaszi sminket dobok magamra, pinkes sárgás színkombinációt. A számra matt, natúr színt pingáltam. 

Íme a fotó: 

Az edzés után nem éreztem különösebb extázist a sminktől. A konklúzió: maradok a jól bevált álmos arcnál, nem tüntetek el semmit, jól érzem magam a bőrömben kevésbé dekoratívan is. 

Azt is hozzáteszem, hogy nem zavar, ha te sminkeled magad, mindenki úgy fusson, ahogy jól érzi magát.