Jópár hónapja nem indultam futóversenyen. Augusztusig kényszerpihenőn voltam, azért nem tettem tiszteletemet sehol sem, most viszont úgy érzem, tök jót tesz egy kis csönd. Talán hosszúra húzom ezt a néma leventés időszakot, de olyan jólesik egyedül lenni és tisztára mosni a lelkem és a testem az egyedülléteim során, hogy azt el sem tudom mondani. Mint amikor friss levegőt szív az ember, úgy érzem magam minden egyedül eltöltött csöndes edzéskor. Mindent igyekszem nagyon leegyszerűsíteni és egyenesbe rakni az életemben. 

Sokat gondolkodom azon, hogy mit akarok elérni, mi a fontos nekem a sportban és mit kapok a sporttól? A válasz időnként változik. Jelenleg óriási nyugalmat és békés biztonságot, jó egészséget kapok a sporttól. A gyaloglás mentális erővel tölt fel, olyan számomra a gyaloglás, mint szerzetesnek a napi ima. Leszarom a lassúságot, egyszerűen csak élvezem a chi gyaloglást és a  távgyaloglást ( ez utóbbi inkább imitációja a profik mozgásának, de próbálkozom, próbálkozom). 

Említettem, hogy leegyszerűsítettem magam körül mindent. Erről szeretnék ma írni. Jelenleg egy anarchikusnak tűnő, de mégis valamilyen ésszerű terv mentén haladó, ezermillió éve vágyott házfelújításban vagyunk benne a férjemmel. Ez azzal is jár, hogy az évek során felhalmozott emlékeinket, tárgyi eszközöket, ruhákat és miegymást elkezdtük végre szortírozni. És itt jön a lényeg. Az elmúlt években sokszor éltük át azt, hogy nem megy jól anyagilag, bazi nehéz, mert sok a kiadás a bevételhez képest, gondolom ez nem ciki, ha leírom. Ugyanakkor megdöbbentő azt látni, hogy a valóság nem azt mutatta számunkra, hogy annyira nélkülöztünk volna. Rengeteg ruha, könyv, miegymás halmozódott föl, amit nem is használtunk, nem olvastunk, stb. 

Álltunk a kidobásra vagy elajándékozásra váró holmik előtt és elszégyelltük magunkat. 

Aztán a szekrényemben megtaláltam a "futós blokk" részt is... A karomba vettem, majd kipakoltam az ágyamra két év felhalmozott és a futóversenyek alkalmával kapott pólóit. Nézzetek ide: 

 Mit éreztek a kép láttán? Mi jut eszetekbe először erről a fotóról? 

Én megmondom, nekem milyen érzésem volt ettől a sok pólótól. Egyrészt szép és kevésbé szép futós emlékek özöne lepett el. Ugyanakkor beleszédültem ennek a sok pólónak a látványába. Hiába szeretem ezeket a versenyeket, ahol a pólókat kaptam, mégis elfogott a rossz érzés. Hogy minek? Mi a szarnak ennyi póló? Hiszen a 95(!!!) %-át nem is hordom! Kíváncsi lennék, a futók hány százaléka hordja rendszeresen ezeket a pólókat, vagy egyáltalán szüksége van-e ezekre a ruhadarabokra. Vagy csak nekik is a szekrény alján dohosodik szép emlékként? 

Az első évben remegtem ezekért a versenypólókért. Fel sem merült bennem az, hogy semmi szükségem rá, mert nem fogom hordani. Edzések során a kényelmes, előre megvásárolt trikóban vagy cuccban futok, a következő versenyeken pedig nemigen kaptam magamra ezeket a régebben kapott versenypólókat. Fel sem tűnt, hogy a pólók szomorúan hevernek a szekrény alján, igaz, ereklyeként őrizve. 

Még idén is büszkén hoztam haza egy-két versenyről pólót, de aztán egyre sűrűbben ugrott be a rossz érzés: nekem ez nem is tetszik... nem fogom hordani... mindegy, azért emlékbe elviszem... Ha tetszik is, minek?... És hasonló gondolatok jöttek elő....

Aztán az a sok műanyag pohár a versenyeken. Némelyik futó iszik, és már hajítja a földre a poharat, nehogy két  másodpercet is veszítsen az eredményéből... Nem tudom, én ilyen áron nem akarok soha de soha jobb eredményt elérni... Elkezdtem nézegetni az üvegeket és poharakat. A Dechatlonban például lehet kapni összehajtható futós poharat, ami elfér akár egy hasitasiba is. Nem tudom, most úgy érzem, nincs kedvem ilyen koszolós, szemetelős versenyekre menni. Egyszerűen zavar. Mert miközben az egészségünkért, a jóllétünkért futunk, közben egy valag szemetet termelünk bizonyos versenyeken, amit persze eltakarítanak, de azért akkor is szemét. 

Nekem van egy-két jó minőségű kulacsom, abba töltöm a csapvizet és viszek poharakat is magammal edzésre. Ezeket használom. Nem iszom palackos ásványvizet sem, meg ilyen szarokat. Remélem egyszer a családom többi tagja is átveszi ezt a szokást. Merthogy kevés az idő itt a Földön, minden csupa mocsok és szemét a világban. Gondolom ti is látjátok a tengereket például, mennyi mocsok kerül bele az ember miatt. 

Az egyik futóversenyen kapott pólót láthatjátok itt, íme: 

Szerintetek hányszor volt rajtam ez a póló? Megmondom: most először vettem fel, ezért a fotóért. De mindegy is, melyik pólót veszem elő. A lényegen nem változtat. Ideig-óráig, egy következő very important versenyig fontos egy verseny során vásárolt póló, aztán megy a szekrénybe. Ez az igazság. És ez sajnos a fast fashion része. 

Én szívesen fizetnék több pénzt, amikor megtehetem, csak egyszerűbb legyen a verseny körüli körítés. Csönd legyen, béke, nyugalom... Harmónia a természettel. Én erre vágyom. Én nem akarom a természet békéjét és harmóniáját megzavarni. Legalábbis amennyire lehet, minimálisra szeretném a zűrzavart és a szemetelést csökkenteni. Nekem ezek az állatok a barátaim: 

Jó lenne egy olyan oldalt létrehozni, ahol a teljesen szemét és póló és egyéb fölösleges ajándék mentes versenyek, közösségi futások időpontja és helyszíne lenne feltüntetve. Én elkezdek vadászni az ilyen versenyekre, valószínűleg a terepfutós versenyeknél fogok kikötni idővel, ott semmi de semmi tapasztalatom nincsen, de lehet, hogy idővel áttelepülök oda, ha ez a helyzet az aszfaltos versenyeken nem fog változni. Pedig nagyon szeretem a körözős, aszfaltos versenyeket. 

Remélem jövő évben egyre több környezetbarát és fölöslegmentes, pólómentes és műanyagpohármentes és zajmentes verseny lesz, hú én nagyon bírnám! 

A fiammal ma vásároltunk mosódiót. Életünkben először. Sokat mosok, mert sokat izzadok, futok, gyaloglok. Ezen a téren is elég volt a sok haszontalan mosószerből, öblítőből, ami befolyik a talajba, és elárasztja az élővilágot szennyel. 

Pár szem mosódiót kell egy vászonzacsiba tenni és megkötni. Beledobom a koszos ruhák közé. A mosógép mosószer fakkjába egy kis mosószódát szórok. Az öblítő részbe egy kis vizet és egy kis ecetet öntök, bele 10 csepp mosóolajat cseppentek. Nem lesz ecetszagú a ruhám, nyugi. Ezen anyagok nem szennyezik a talajt, és olcsóbbak, mint az eddig vásárolt nem környezetbarát mosószerek. A mosódiót többször is fel lehet használni. 

Szívesen venném, ha megosztanátok a gondolataitokat a versenypólókról, egyéb, versenyeken kapott repianyagokról. Kíváncsi vagyok, hogyan gondolkodnak erről az emberek. 

Én jövőre nem fogok versenypólót vásárolni a versenyeken, és nem viszem magammal a repicuccokat, hanem visszaadom a szervezőknek. Ellenben viszek magammal poharat, és abba kérek vizet.