#CSAKAZÉRTIS futok

#CSAKAZÉRTIS

Gondolatok

2020. február 25. - HASHTAGCSAKAZÉRTIS

A mai edzésről szeretnék írni és talán szélesíteni is fogom a spektrumot az elmúlt pár hétre, aztán pár hónapra, végül majd 2019. szeptember-október-november körülre. Az is lehet, hogy visszafelé haladok, a múltból a jelenbe. Összegezni fogom, hogyan áramlanak a dolgok, főképpen a gondolatok és ezek a gondolatok hogyan befolyásolják a teljesítményemet, a hangulatomat, a hozzáállásomat. Le szeretném írni mi és hogyan alakul, változik bennem. Néha kell egy kis napló, amiben az ember összegzi a dolgait, és rálátást kap önmagára. Ez persze egy szubjektív dolog, egy kívülálló talán nem érzékeli, nem látja a bennem zajló folyamatokat. Csak egy kis gyűszűnyit tapasztal a külvilág sokszor belőlem, az áramlás tetejét, de a felszín alatt még mindig sok csata dúl, néha tök fölöslegesen. Ezek a csaták úgy érzem az elakadásaim miatt alakulnak ki. Elakadok egy gondolatban, és olyan, mintha az a hirtelen megtorpant gondolat egy falnak ütközne, és a mögötte menetelő gondolatok pedig föltorlódnának egymás nyakába. És készen is van az elakadás. Most konkretizálok, mert ez csak üres szöveg így. 

Például van ez a cipő, itt ni, készítettem egy ego-blogos fotót magamról és a cipőről:

img_20200225_105024.jpg

Igyekeztem jó arcot vágni, hogy jól mutassak. Ez fontos.... Naja... Szóval. Viszonylag sok pénzem volt mostanság, és úgy döntöttem, veszek egy-két menő futócipőt, feltankolok a nehéz napokra. Mert a pénz is áramlik, jön aztán megy a csudába. Egyáltalán nem tudom ezt a pénz dolgot értelmezni, nem érdekel, nem tudok vele mit kezdeni. Ezért aztán vettem pár cipőt. Nagyon örültem ennek, kényelmes, menő, minden fasza a cipővel. Aztán tavaly nyáron elkezdtem mezítláb gyalogolni, néha kocogni. Egy nagy derékbareccsenésben voltam benne nyáron, hagytam magamat bántani egy olyan ember által, akiben teljesen megbíztam mint futó és mint ember. Fogalmam nem volt, hogyan tudom testi és lelki szinten gyógyítani majd magam, padlóra küldtek, és padlóra küldtem magamat. Aztán jött pár gondolat, sugallat, nevezhetjük áramlásnak és azt súgta a fülembe: Gyalogolj! - Aztán azt is súgta: - Mezítláb! - Hallgattam ezekre a sugallatokra, és fokozatosan hozzászoktattam magam a mezítlábazáshoz kicsi távok során. 

Évszaktól függetlenül nulla fok fölött télen is le-ledobtam magamról a cipőt. És azt szeretném ezzel mondani, hogy sokszor elakadok. Vannak az elemek. A tűz, a víz, a föld, a levegő. Nekem tűzből és levegőből sok van. Terjedek, lendületes vagyok, kimondom, megfutom, megcsinálom, teszem a dolgom. Van nekem víz elemből is. Nagyon tudok érezni. Megérezni, átérezni, szeretni és haragudni, sírni és röhögni. Ez mind megy. De amikor kapcsolatba kellene kerülni a pillanattal, a jelennel, a racionális dolgokkal, jelen kellene lenni a Földön, materializálni kellene magamat, sokszor testetlennek érzem magam, és vagy a múltban vagy a jövőben lebegek gondolatban, áramlok én, csak nem ott és ahol lennem kellene. Ez a föld elem hiánya nálam. 

Mikor lehajítom magamról a cipőt, olyan, mintha egy elem lennék, ami a talajjal érintkezve elkezd töltődni. 

img_20200222_154101_1.jpg

 Olyan érzés is, mintha levegőhöz jutnék. Életet kapok. Levegőt. Szabad vagyok. Én vagyok. Én. Nem az egóm. Nem az érzéseim. Egyszerűen csak létezem, minden göröngy, sallang, emberi játszma nélkül. Csak vagyok és kész. Megérintem a hideg talajt, megérintem a lucskos talajt, megérintem a recés talajt, megérintem a reggeli harmatot, megérintem a fűszálat... És élek. Egyenletes ritmusban elkezd áramolni a föld energiája a talpamon át a testembe. Menetelek a pálya körül, és minden lépéssel magamhoz veszek egy kis energiát, amit a Föld ad nekem. Milyen érdekes, hogy ez az energia bárkié lehet. És él-e a ma embere ezzel a lehetőséggel? Mit jelent a föld elem a ma emberének? 

Szeretek mezítláb futni. Az elmúlt hetekben szinte fulladok, talpon keresztül fulladok, ha a cipő rajtam van a futások során. Ez már teljesen mentális dolog, valószínűleg, mégis fontos ezzel foglalkozni. Mert nem érzem jól magam cipőben. Nem tud a talpam olyan kényelmesen érintkezni a cipőtalppal, mint amilyen természetes a talajjal való érintkezés. Még nem tudom, hogy pontosan hogyan fogja alakítani ez a tapasztalás a futós életemet. Mert szeretnék betonos körözős versenyeken indulni majd, ha már fürgébb leszek. Ha már van mögöttem kellő év, gyakorlás, tisztelet és alázat. Nem tudom, elmúlik-e ez a mezítlábas szeszélyem vagy megmarad és erősödik a mezítlábas futás iránti vágyam. Ha igen, hogyan tovább? Lehet-e így futni és milyen versenyen? Tudok-e középutat találni, tudok-e alkalmazkodni a cipős versenyekhez és edzésekhez? Mit akarok? 

Ősz elején nagyon fegyelmezettnek éreztem magam. Csak és kizárólag arra koncentráltam, hogy betartsam az edzéstervet. Amikor szabad edzésem volt, akkor is ésszel futottam. 

Most, hogy közeledik április és a félmaraton jól megfutásának ideje, elkezdtem görcsölni. Teljesítménykényszeres lettem. Hiába tűnök higgadtnak, kamu az egész. Görcsös vagyok. Neheztelek magamra, amiért nem fejlődök még gyorsabban és gyorsabban. Már nem elég, ami van. Az egóm hisztizik. Közben harcolok. Mert alapjában véve én nem vagyok önző és egosita. Vagy mégis??? A szabad edzéseimet, melyeket hónapokkal ezelőtt szépen fegyelmezetten megfutottam, mostanában zsinórban elcseszem. Nem a pulzusra figyelek, hanem a vágyaimra. A gyorsulásra. Már dübörög is bennem az elégedetlenség: Még többet! Még gyorsabban! Most! - Nem jó így futni. Boldogtalan vagyok ilyenkor. Közben harcolok. Magammal. Az önzetlen és tiszta lelkem le akarja csendesíteni az ego-harcost. De a harcos énem pedig azért küzd, hogy meglegyen tavaszra az a szép kis félmaraton!

Tudom, hogy az egót el kell dobni. A cipőt is lehajítottam. Így kellene tennem az önző, öncélú, hamis gondolataimmal is. Lehúz ez a teljesítménykényszer. 

Valamelyik héten leragasztottam az órámon az időt mutató jelzést. Csak a pulzust és a táv hosszát tudtam nézni. Ez így megnyugtató volt. Szerintem sűrűbben fogom alkalmazni ezt a technikát. 

img_20200215_084816.jpg

 A mai szabad edzés körülményei, előzményei: mostanában megint nehezen alszom el, így volt ez most is. Éjféltől aludtam hatig. Elvileg 6 órát. A megfigyeléseim alapján nem mindegy, hogy este 10 előtt alszom el, vagy éjjel. Nekem fontos legkésőbb éjjel tízkor aludni, különben a testem nehézkessé válik a másnapi edzésen, nehezen tudom emelni a lábaimat, és egyáltalán tartani magamat. A talaj nagyon ragadós a pályán, ezért a 4 és 5. kilométer között ledobtam a cipőmet. Szabadabbnak éreztem magam, a futás is könnyebben ment. A mai tervem fokozó edzés lett volna, de már az induláskor győzött az egóm ma, és az eltervezett fölé emelkedett a pulzusom, aminek az lett az eredménye, hogy egy fáradt test futott a pálya körül elégedetlenül és idő előtt kifáradva. A légzés nem ment orron be-és ki. A mezítlábra váltáskor arra jutottam, hogy 160-163 között tartom a pulzust a maradék kb 7,5 km-en, és akkor korrigálok egy 12 kilométeres egyenletes futást. Azt hittem sikerült. De itthon megnézve a görbéimet, elég hullámzó lett ez a nap. Ez ma nem sikerült. 

Most lehet itt tovább nyafogni, de azt hiszem jobban teszem, ha holnaptól megint csak a kiírt pulzusra figyelek és szabad edzésen is ésszel osztom be az erőmet. 

 Nem akarom szidni magamat. Ha csak a butaságaimat veszem figyelembe, akkor az megint egy nagy elakadást eredményez. Megpróbálom az "erényeimet", erősségeimet összeszedni: 

1. Minden edzést megcsinálok. Egyet sem hagyok ki.

2. Nem tudom, mikor voltam utoljára beteg, náthás, nem emlékszem. 

3. Izmosodom, a futás érdekében történt erősítéseknek köszönhetően. 

4. Rendszerben tart a futás. Minden nap egy megszokott rend szerint zajlik, mert a futás csak így tud működni.

5. Sokat nyújtok, ez lehiggaszt és segíti a futásaimat, lazává tesz.

6. Mentálisan erősebb vagyok. 

7. Egyre kitartóbb vagyok. 

8. Egyre jobban a minőségre törekszem, nem a táv mennyiségére. 

9. Önző futóból egyre inkább egómentes futó leszek. 

10. Már nem a futás az első. Ez is "erény". Bizony. 

11. Nagyon jól érzem magam a bőrömben, még akkor is, ha néha nem úgy sikerülnek a dolgok a hétköznapokban vagy az edzésen, ahogyan elterveztem. Már tudok "veszíteni". Tudom, hogy a következő alkalommal majd korrigálhatok. Azt is tudom, hogy egy rosszul megkezdett edzés közben is korrigálhatok. Sosem adom fel. 

12. Egészségesen táplálkozom. 

Mindezt a futásnak köszönhetem. 

Vannak vágyaim: szeretnék holnaptól olyan fegyelmezetten futni, mint ahogyan tavaly ősszel futottam. Érdekes dolog ez. Amikor az ember nem görcsöl, de mégis van egy egészséges önbizalma, akkor a dolgok jól mennek, jól alakulnak. Újra ezt az állapotot akarom elérni. 

Egy "futó kutyust" is szeretnék menhelyről. Megtanítanám a fegyelemre és akkor tudok majd vele együtt a sötét, hideg téli hajnalokon félelmek nélkül futni. Azaz igazság, hogy utálom a paprika spray-t szorongatni a kezemben.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hashtag-csakazertis.blog.hu/api/trackback/id/tr6715490716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása