2019. június 23-án, 3 óra 58 perctől 5 óra 59 percig edzettem utoljára egy normálisat, leszámítva egy fél órás próbafutást, ami kudarcba fulladt a bal combomban továbbra is jelenlévő fájdalom miatt. Sajnos a bal lábamra nem tudok úgy terhelni, mint a jobbra. Ezért továbbra sem futhatok. 

Sajnos vannak flúgjaim, különös dolgaim, ezért sem megyek masszőrhöz... Tudom, hogy fontos lenne és segítene, de nem merek elmenni. Hogy miért nem, azt a férjem és a futóedzőm tudja, slusszpassz, nem is beszélek róla többet, ez van. 

Ugyanakkor a fájdalom jelen van, ezért más utat keresek a gyógyuláshoz. 

Amikor a szükség úgy kívánja, hihetetlen dolgok, elfelejtett tervek tudnak eszembe jutni. A győri Sri Chinmoy Futófesztiválon immár két éve mindig összefutok Ágival, aki segíteni szokott a verseny körüli teendőkben - ha éppen nem fut maraton fölötti távot igencsak szép időeredménnyel -. Ági a lányom lehetne, mégis a futáshoz való hozzáállásában sokkal bölcsebb, mélyebb tudású, mint én. Szeretek vele beszélgetni, mindig kapok egy-két olyan mondatot, amit magammal tudok vinni a verseny után és mindezt olyan szerényen és természetesen kapom tőle, mint ahogyan az egyik lábamat teszem a másik után. Semmi faxni, drága futóruha, nagy körítés, ez a lány maga a megtestesült bölcsesség, huszonéves kora ellenére. Az egyik verseny előtt a fűben láttam őt feküdni, meditált, koncentrált... Aztán odaállt és futott egy hat órásat talán, vagy 50 kilométert, nem emlékszem pontosan. Azt tudom, hogy nagyon megmaradt bennem az a kép, ahogyan a fűben fekszik és koncentrál. 

Ági nem használ facebookot, fiatal kora ellenére. Dolgozik, tanul, fejleszti magát folyamatosan, én ennyit látok belőle. És a szerény önfegyelmet látom, azt, ahogyan a dolgok lényegére tapint rá, és azt sem fél felvállalni, ha valamiben elakad. Fejlődni szeretne és tud is, mert fegyelmezett, jószándékú és belső ereje, erős hitrendszere van. Nem a gyorsulásra helyezi a hangsúlyt és az érmekre. Ez nem is téma nálunk. Fejlődni szeretne. A futás számára is egy spirituális út. Egy eszköz, egy lehetőség a fejlődésre. 

Ági említette a legutóbbi Győri Sri Chinmoy Futófesztiválon azt, hogy nyújtás oktatással is fog foglalkozni, és menjek bátran, ha szeretnék. Mire a kocsiba ültem, elfelejtettem azt az oldalt, amelyen be lehet jelentkezni órára, és valahogy elsikkadt az egész bennem... Egészen pár nappal ezelőttig.... Ekkor levelezni kezdtem a Sri Chinmoy-os szervezőkkel, és végre rátaláltam Ágira és a Testnavigátor oldalra, ahol lehet jelentkezni órára. 

Ezt a nyújtási rendszert egy Ming Chew nevű fizioterapeuta ( egykori harcművész és testépítő ) dolgozta ki, rengeteg élsportolónak is segített a felépülésben.

Ming meggyőződése, hogy a fájdalom oka sokszor a merev, összehúzódott izompólya, mely összenyomja az idegeket. Programja ezért ezt a csontjainkat, izmainkat és ízületeinket körülvevő kötőszövetet veszi célba, véglegesen orvosolva ezáltal a probléma gyökerét. 

Az órák Budapesten, a VII. kerületben zajlanak, kis létszámú csoportokban. 

Tanulságos, amit majd most ide leírok. Tanulságos az, hogy a bal combom fájdalmára a három részből álló tanfolyamból miért éppen a harmadikat választottam ki, miért pont arra mentem. 

A három rész a következőkből áll : 1. Gerincnyújtás. 2. Izompólyanyújtás felsőtest 3. Izompólyanyújtás alsótest. 

Igen, az alsótest nyújtásra jelentkeztem be. Abból indultam ki, hogyha a testem alsó része fáj, akkor csak azt kell nyújtani. A két és fél órás magyarázós, nyújtós foglalkozás végére arra jutottam, hogy igazából a gerincem és a felsőtestem is fontos ebben a folyamatban, mivel nem mindig ott van a bibi kiindulópontja, ahol éppen érzem a fájdalmat, ahol mondjuk éppen most nyilall a lábam. 

Az alsótest nyújtás órán a  következő feladatokat tanultam Ágitól: csípőhajlító izom nyújtás, kvadricepsz izomcsoport ( négyfejű combizom ) nyújtás: általános kvadricpesz nyújtás, hosszú kvadricepsz nyújtás, farizomnyújtás, emberi szélkerék avagy belső záróizomra ható nyújtás, belső comb általános nyújtása, belső comb felső részének nyújtása, belső comb alsó részének nyújtása, hosszú belső combizom nyújtása, középső combhajlító izom nyújtása, külső combhajlító izom nyújtása, belső combhajlító izom nyújtása, vádliizom nyújtása, sípcsonti izom nyújtása és talp nyújtása. 

Alább mutatok pár perveznek tűnő, de valójában hasznos, az órán tanult nyújtás gyakorlatot. Én eddig azt hittem, hogy hú de jó vagyok a nyújtásban... Összeszedtem én már annyi tapasztalatot, hogy úgyse tudnak nekem újat mutatni... Hát kérem szépen, de bizony, van még mit tanulnom! Olyan részeket érzek e nyújtások által a testemen, amit eddig nem nyújtottam rendesen, szóval, én őszintén és tiszta szívvel ajánlom ezt a Ming-módszert csípőproblémával, térdproblémával vagy mit tudom én milyen problémával bajlódó embereknek, valamint sportolóknak és nem sportolóknak prevenció vagyis megelőzés céljából is. Hihetetlenül jól le lehet nyújtani szerintem, és az biztos, hogy a futás csak egy része itt a folyamatnak. Ahhoz, hogy az ember sokáig egészségesen tudjon szaladgálni, hát a bemelegítést és a nyújtást rohadt komolyan kell venni. Én így gondolom. 

Na jöjjenek a perverz nyújtós fotók: 

Ezen a fotón nem párosodni kívánok, hanem a belső comb felső részét próbálom nyújtani az órán tanultak alapján:

Az alábbi fotón a vádliizmot nyújtom és közben epekedve pislogok a férjemre ( itt éppen a lábfejemet kifordítom). A talpam retkes, koszos, elnézést, de mezítláb kapáltam előtte: 

Még a vádliizom nyújtásánál tartok, a lábfejemet befelé fordítom: 

Nem foglalkoztam eddig vele, semmibe vettem, pedig milyen fontos ( az erősítő edzőm is mondta, de róla egy külön lányregényt fogok írni hamarosan): a talp nyújtása:

Itt a sípcsonti izmomat próbálom nyújtani, de a kezem pont kitakarja a mozdulatot és még nincs meg pontosan a helyes mozdulat, ezen még dolgozom: 

Itt nem véletlenül vagyok tokás, a gyakorlatok többségében az állat be kell húzni. Ez az emberi szélkerék nevű feladat bemutatása, mely a csípőt kifelé forgató belső záróizomra hat. Még tanulom a mozdulatot, úgy nézzék a szakértők és nem szakértők: 

Itt elég hülye, antipatikus fejet vágok, talán pislogás előtt készült a fotó. Éppen a hosszú belső combizmot próbálom nyújtani: 

E mai blogbejegyzés legelső fotóján piros hajjal, origamis díszekkel a fejemen és gülü szemekkel egy könyvet tanulmányozok. A könyvben minden, amit az órán gyakoroltunk, részletesen le van írva, sőt még annál is több dologról szó van benne. Azonban nem elég a könyvet megvenni, fontos, hogy élőben tanuljam meg a gyakorlatokat, mert nem mindegy, hogyan rögzül be a mozdulat. Nagyon nem mindegy. Azt gondolom, hogy első körben érdemes a tanfolyamra elmenni és párhuzamban a könyvből gyakorolni. Sok a feladat, sok dolog kavarog a fejemben, ezért a könyv mellettem van, és miután zölddel kiemeltem a fontos instrukciókat, annak alapján gyakorlom itthon a feladatokat. Aztán pillanatok alatt berögzül majd, és a nyújtás ideje is rövidülni fog, nem kell majd folyamatosan bogarásznom a szöveget. A betanulási fázis időigényes picit, de rohadtul megéri. 

A könyvben Ming Chew hosszan ír a vízivás, az étrend és a táplálékkiegészítők fontosságáról, részletesen kifejti ezeket a témaköröket. 

Jut eszembe, vettem is pár cuccot, hát nem mondom, hogy olcsó volt... Sajnos a sport, a futás egy bizonyos ponton túl nem olcsó. 

A rutinos futók tudják, én a saját bőrömön tapasztaltam meg a hiányát, mikor feladtam tavaly tavasszal egy maratoni versenyt Debrecenben, szóval az elektrolitok pótlása főleg ebben a nyári hőségben fontos. Sajnos nem szponzorom, de szívesen reklámozom a Sponser  sókapszuláját. Nem elég simán sókapszulát venni a patikában, mert abban nincs benne minden ásványi anyag, ami az izzadás révén kimegy a testünkből. Elektrolit kapszula a kulcsszó. 

Aztán vettem pár cuccot még, a teljesség igénye nélkül. Én most nagyon fáradt vagyok ezekről írni, Ming Chew szépen összeszedetten ír - ha nem is a Sudocrem jótékony hatásáról, miután a mellkaspánt véresre sebesíti olykor a mellkasomat és azt Sudocremmel gyógyítom -, szóval szépen összeszedetten ír a Hialuronsav és csapatáról... Én nem vagyok ennek a szakértője, úgyhogy itt le is állok a témával, de érdemes ezekről olvasgatni a futóknak, sportolóknak. 

Utolsó téma, az evés és az állattartás. Valahogy nekem ez is összefügg a futással. A múlt héten vettünk hat tyúkot a meglévők mellé, mert a két kakasnak kevés volt a meglévő feleség. A kakasok is szenvedtek és a tyúkok is, akiket agyongyepált a két kakas. Azt tudni kell, hogy mi nem vágjuk le őket, hanem a tojást eszi a család ( én néha, ritkán ). Azt gondoljuk, hogy életellenes a nagyüzemi állattartás, ezért a kertünk egy részében, nyugalomban és békében neveljük a kendermagosainkat és immár az új vörös tyúkjainkat. Az új tyúkjainkról szeretnék beszélni és a nagyüzemi állattartásról. Íme egy fotó, nem tudom, mennyire megy át a képen az a mocsok és kosz, ahogyan kinézett ez a szerencsétlen. Ez a hat tyúk talpig szarosan érkezett hozzánk, járni alig bírtak és még mindig furcsa a járásuk. Mivel valamennyi tapasztalatunk már van tyúktartásban, könnyen kitaláltuk, hogy ezek a szerencsétlenek egymás hegyén-hátán éltek, a mocsokban.

Valószínűleg nem is volt sok helyük, ezért egész nap ültek. A füvet, a zöldet és a gyümölcsöt, zöldséget nem ismerték. Mostmár utánozzák a kakast és egy-két tyúkot, és elkezdtek normális kosztot enni. A járásuk nem az igazi, de végre napon vannak, szabad levegőn, tudnak porfürdőzni. Állítólag 4-5 hét alatt majd kikupálódnak:

Én ezt csak azért írom, mert elképzeltem ezeknek az állatoknak a sorsát. Bezsúfolva élnek, nem látnak napfényt, tápot kapnak, koszosak és irtó büdösek. Ápolatlanok, mocskosak. Aztán levágják őket. És az emberek ezeket a szerencsétlen, tényleg undorítóan mocskos, koszos állatokat eszik meg kétpofára. Kérdem én: mennyire egészséges ez? 

Célom nem a húsevők bántása. Hanem az állatok jogainak tiszteletben tartása. Szeretném, ha az emberek odafigyelnének arra, hogy ami zajlik a fogyasztói társadalomban, az nem jó irány. És mindenki benne van. 

Én nem akarom kizsigerelni az állatok életerejét, csak azért, hogy minden nap húst egyek. Én nem akarok ennyi szenvedést a világban. 

Az utolsó posztomban írtam arról, hogy jelenleg -a futás helyett- tanulom a pálcikával evést. Képzeljétek, már a sókapszulát és a paradicsomot is föl tudom csíptetni... :-) 

Ha egyszer megfutom a Korinthoszon a 80 és a 160 kilométert, ha majd egyszer Sárváron megfutom szépen a 24 órát, na akkor minden kaját pálcikával fogok enni a vacsoránál. Még a levest is! Csakazértis!