Fiatalon egy csomó hülyeséget kipróbáltam. Az ismeretlen hihetetlen módon vonzott és mivel nem igazán figyeltek rám a felnőttek, ezért meg is tehettem sok dolgot, annak következményeit elviselve persze. 

Amikor a lányom megszületett, ez a vágy eltompult, mondhatni megkomolyodtam, de a lelkem mélyén az ismeretlen dolgok megismerésének vágya még mindig bennem él. A fotón egy gyümölcs látható. Nem emlékszem, mi a neve. A zöldségesnél vettem, mert beindultam rá. A zöldséges lánytól megkérdeztem, evett-e már ilyet, azt mondta, igen. Kérdeztem, milyen ízű, hogyan kell megenni. Olyan belül, mint a paradicsom, de az ízét nem tudja semmihez sem kapcsolni. Vettem egy darabot belőle kb. 300 forintért. 

Alig vártam a pillanatra, amikor késsel belédöfhetek és félbevághatom. Kíváncsi voltam, hívott az ismeretlen. A belseje puha, narancsszínű. Fogtam egy banánt, háromfelé szaggattam, egy narancsot is megtisztítottam, és összekevertem őket az ismeretlennel. 

Vizet öntöttem rájuk és botmixerrel véget vetettem életüknek. Aztán megittam. Drakula grófnő elégedetten mosolyodott el... De ez egy következő történet...