Amikor belépek egy zöldségesboltba, elkezdek a termékekre figyelni. Lecsöndesítem a gondolataimat és csak koncentrálok. Mi az, ami friss? Melyik zöldség vagy gyümölcs tündöklik ki a többi közül? Bizonyára láttatok már balettelőadást, jártatok színházban. Vannak különleges pillanatok, amikor egy tehetség kiragyog a többi közül, és te nem tudod levenni a szemed róla, mert magával ragad az a valami, amit tehetségnek vagy különlegességnek hívnak.
Amikor a zöldségesnél járok, valahogy ezt az érzést keresem, még akkor is, ha egy zöldség vagy gyümölcs nem tud tehetségesebb lenni a többinél, mégis érzek valami többlet energiát, valami pluszt, amitől úgy érzem, meg kell venni őt. És ez nem a szépségtől függ. Olykor egy furcsa formájú körte az, amivel egy hullámhosszra kerülök, máskor egy citrom. Ezt nem lehet előre kiszámítani. Talán azt érzem meg, hogy valami friss és életerős-e vagy sem.
Legutóbb beleszerettem egy gyönyörű gránátalmába. Nem bírtam levenni róla a szemem, gyönge vagyok, éreztem a vesztem. Ötszáz forintba került majdnem. Ettől egy pillanatra visszahőköltem. Nem vagyunk gazdagok, nem élünk szegénységben, de meg kell gondolni mit és mire költünk.
De most azt is leírom, hogy ha kiszámoljuk, mennyi chipset, csokit, kólát, cigit, fornettit és hasonlókat vásárolnak az emberek, akkor ez az ötszáz forintos gránátalma már nem is olyan drága, főleg azért, mert több adagnyi étel készíthető belőle és a hozzáértő szakemberek a szuperételek kategóriájába sorolták. Röviden: egészséges.
Első alkalommal nyúlok a gránátalmához, ezért egy tök egyszerű recepttel próbálkoztam. Finom lett, és ami ugye számomra fontos: gyorsan és egyszerűen elkészíthető az étel.
Futok. Mostmár elég sokat futok. Ha szeretném elérni a céljaimat, - márpedig olyan fából faragtak, aki nem adja fel könnyen azt amit a fejébe vesz - akkor fontos, hogy az energiaszintem magasan legyen. Ezért a sport és az evés nálam kéz a kézben járnak egymással. De nemcsak a sportról szól ez az egész evésesdi számomra. Lettek elveim. Fáj az, amit a világban az állatokkal művelnek. Rengeteg állat nem is látta a napot, a tyúkok nem tudják a földet kapirgálni, ocsmány életkörülmények közé szorítják be rövid életüket, sok állatot agyonszurkálnak injekciókkal, amelyek által gyorsabban nőnek, így hamarabb kerülhetnek a vágóhídra. Ott nemegyszer még az eleven, haldokló állat bőrét lenyúzzák. Nem kérek ebből. Nem megy így a húsevés.
Arról is olvastam, hogy az ember alapvetően gyümölcsevő gyomorral rendelkezik, tehát baromság azt kijelenteni, hogy napi szinten igényelnie kellene a szervezetünknek a húst. A fehérjét másként is tudjuk pótolni. De nem vagyok szakember, csak olvasgatok. Sokat olvasgatok éjjelente. Nem szeretném homokba dugni a fejem, muszáj az élet árnyoldalairól is tudni.
De most jöjjön inkább a gránátalmás saláta, amit tízóraira, uzsonnára, vacsorára vagy főétel mellé simán el tudsz fogyasztani:
Hozzávalók:
fél vagy negyed gránátalma
rukkola
madársaláta
3-4 db mángold levél ( elhagyható )
1-2 kanál olívaolaj
1 db narancs
Elkészítése:
A rukkolát, a madársalátát és a mángoldot feldarabolom, egy tálba öntöm. A gránátalma magját kiszedem, a narancsot megtisztítom, kockákra vágom és hozzákeverem őket a zöldekhez. Leöntöm őket az olívaolajjal, összekeverem az egészet és megeszem.
