Jöhet ide nagy fekete szemöldök festegetés, meg szem alá és szájra csíkhúzás, meg piros kopott körömlakk, meg plecsni nyakba... Nem lényeges... Nincs jelentősége ennek a külső cirkusznak. Néha nem is értem, miért csinálom... Feltűnési viszketegség talán... Mit tudom én... 

Szombatra kivettem egy szobát Győrben. Vártam ezt a napot és a következő reggelt is, magát a versenyt. Nem is igazán mondanám versenynek. Hiába a helyezések, az időmérés és a többi faxni. Ez a futás itt Győrben mindig más. Más, mint a többi verseny. Ez nem jelenti azt, hogy a többi verseny nem lenne jó, dehogyis. Csak személy szerint nekem ez a rendezvény A CSÚCS. 

Itt csönd van. Béke van. A szervezőkön érződik, hogy magasabb tudatszinten vannak már, mint a nagy átlag. Ettől persze nem többek, mint én vagy bárki, nem dehogy. Egyszerűen előrébb vannak már. Érződik a lelki béke a szívekben. A nyugalom. A belső csönd és béke. Nincs olyan hirtelenség a mozdulatokban, a kommunikációban, mint mondjuk nálam. Én heves vagyok. Kompenzálok sokszor. Megyek előre, mint a faltörő kos. Nyomulok. Hangosan bömbölök. Hisztizek. Jeleneteket csinálok. Botrányos vagyok. Máskor félrevonulok és meg sem merek mukkanni. El tudnék süllyedni szégyenemben a kishitűség posványában.... Hát itt, ezen a helyen, ahová berobbanok a tüzes és levegős energiámmal, itt nyugalom van. Egyensúly... Kiegyensúlyozottság a szervezőknél. Emberi melegség. Jószándék. Le is kellene nyugodnom. Lelassulni kicsit. Olyan sok a stressz tavaly óta... Olyan kevés az inger körülöttem hosszú ideje, mégis olyan dekoncentrált vagyok... És itt, ezen a helyen nagyon jó lenni...

Most úgy érzem, megérkeztem egy másik "focipályára". A focipálya nekem az edzéshelyszínem. Szinte minden nap ott futok, erősítek, nyújtok. Biztonságot adó, csöndes focipálya. 

Ez a hely, ahová érkezem, ugyanazt a biztonságot nyújtja minden alkalommal, amikor ide eljövök... Itt futottam az első maratonomat... Istenem, mekkora ökör voltam. Hat és fél hónap futás után elindultam maratont futni... Racionálisan nem volt épeszű ötlet, de akkor, abban az élethelyzetben így visszagondolva, kellett... Nem azért, hogy nagylegénykedjek, nem azért... Nagyon gyenge embernek tartottam magam akkoriban. Szerettem volna kitörni a gyengeség állapotából és a futáshoz nyúltam... Megcsináltam... Utána nem tudtam legalább egy hétig lábra állni, mégsem csinálnám másképp most sem... Muszáj volt akkor, abban az élethelyzetben lefutni a maratont. Nekem Győr és a Sri Chinmoy rendezvények ennek az első, koraszülött maratonnak az emlékét is jelentik. 

Ma eljöttem a verseny előtti beszélgetésre és fáklyás futásra.

Az eső eleredt, hűvös van, szerencsére meleg futócuccba öltöztem... Futótársammal várunk egy kék színű sátorban... várjuk a beszélgetést... A sátor megtelik emberekkel... Nincs tömeg, de azért kevesen sem vagyunk... Gyerekek is jöttek fiatal szüleikkel... Chilis kukoricás babot kapunk, finom házi kenyérrel. Imádok itt enni. Csupa minőségi, élettel teli, energiadús vegán étel. A szervezők munkája, főztje.... Ott a lelkük benne... 

Sok információt kapok az előadás során, pont olyan útjelzők ezek számomra, amire azt hiszem, most szükségem is van. Szavakat, rövid mondatokat tárolok: 

Meditáció... Sri Chinmoy élete... Minden nap 10 perc kellene... Szánunk-e időt... 10 percet magunkra... Befelé fordulni, befelé figyelni... Koncentrálni... 

Kókuszvíz... Hosszú futáshoz kókuszvíz... Én is szerettem volna már kipróbálni... Csak vásárolni iszonyat drága.... El kellene készíteni... Oké, következő projekt ez lesz... Gélek, izo pfuj... Még mindig irtózom tőlük... Megoldásokat keresek a helyettesítésükre.... Izo helyett kókuszvíz... Ezt már más vegán táplálkozási tanácsadó, sportolótól is hallottam... 

Annyi vagy, amennyit magadról elhiszel... - ez is elhangzik... Ez is kupánvág... Nemcsak a futással kapcsolatban... Egyéb életterületekre is gondolok magamban... Hogy milyen kis értéktelen embernek érzem magam, mióta meghaltak a szüleim... Pedig mennyit dolgoztam magamon, istenem mennyit, hogy önbizalmam legyen és erőm legyen... És a futást leszámítva, tavaly óta megint egy kis senkinek érzem magam, mint nő, mint ember... Hogy a francba, mennyire azt hittem, hogy már túl vagyok ezen a francos gyászon... és nem... és nem... és nem... 

Légzés.... Futás közben figyelni a légzésre. Orron be, orron ki.... Scott Jurek is ír a légzésről a "Futni, enni, élni" című könyvében. 

Hátul ülök... Az emberek figyelnek... Mindenki magával visz valamit... Nekem sokat ad ez a fél óra-óra beszélgetés... Légzés-Meditáció-Koncentráció-Hit no és a kókuszvíz.... Ezeket viszem magammal...

Az eső elállt.. Elindulunk a fáklyával. Egy kör a holnapi futóhelyszínen. Lassan futunk, mindenkit megvárunk. Nem beszélek senkivel, csak futok. Mindenki kedves... A fáklya kézről kézre jár... Nyugalom van. Boldog vagyok... Kiegyensúlyozott.. Lenyugodtam... Együtt rezgek a többiekkel... Hamar eltelik az egy környi idő... 

Megeszem a magam kis chilis bab maradékát és a futótársam elkísér haza, a szállásomra, aztán ő is hazamegy. Este nyújtani akartam a szálláson, de végül csak lefürödtem és elkezdtem olvasni.... Egy kedves ismerősöm is fut most valahol... talán... talán már befejezte a versenyt... nem kaptam hírt felőle... Mindenesetre odagondolok... 

Aztán szakaszosan megiszom fél liter vizet még alvás előtt... Nyugodt vagyok és fáradt... Elalszom... Nyugodt, csöndes az éjszaka... Egyes szoba. Az egyes szám a Tarot-ban a Mágus lapja. A Mágusnak minden eszköz rendelkezésére áll ahhoz, hogy megvalósítsa terveit... ilyenek jutnak eszembe reggel... Melyek is most az én eszközeim? KIpihentség... Nyugalom... Hidratáltság... Szorgalom... Koncentráció... Önfegyelem... Vegánság... Sok edzés a hátam mögött... Edzői biztonság a háttérben... 

5:45-kor kelek... Megiszom 6 dl citromos vizet és lefürdök. Reggeli öltözés rituálé... 6:45-től reggeli... beszökhetek "nyitás" előtt 15 perccel... Ez jó.. Ilyenkor csak egyedül lehetek az étkezőben... Utálok mások előtt enni... Akárcsak a fiam, Istenem.... A héten ettem házi tojást is... A saját tyúkjaink tojását ettem. Most reggel iszom egy tejeskávét. Furcsa a tej íze. Régen nem ittam. Most azonban iszom. Narancslevet is iszom egy pohárral. Sajtot is eszem, és tükörtojást. Paradicsomot és paprikát. Jóllakom. Vegetáriánus reggeli. 

A futótársam elém jön, és autóval indulunk a helyszínre. Bemelegítek. Egy kicsivel több, mint egy kilométert futok lassan a rajt előtt. Találkozom Melindával, akivel tavaly ismerkedtem meg, ugyanitt. Szeretem őt. Első pillanattól fogva kedvelem, ez olyan  megérzéses szimpátia. Egyszer futnék vele edzésterv nélkül egy maratont, csak úgy, buliból... 

A rajt nem harsány... Rajt... hangzik a szó... és ennyi. Az elején viszonylag sokan vagyunk, de egy több ezres rendezvényhez képest azért kevesen... A rövidebb és hosszabb távon futók nagyjából egy időben indulnak, nekem ez a nehéz.. Az első két óra mindig nehezebb koncentráció szempontjából, mert zavar a "tömeg", a sok inger, az emberek... Néha túl is tolom kicsivel az előírt pulzusszámot. Ezért felhúzom magam... Szeretném tökéletesen megfutni, az előírtaknak megfelelően... Most ez fontos nekem! Kb 14 km után nyugszom meg... A kék fejhallgató a fejemen... Anyukámé volt... Anyuval nem voltam jóban... Most ez maradt belőle... Mindenhová viszem magammal ezt a fejhallgatót... Azt hiszem, majd akkor rakom el, ha már el tudom engedni... Hiányzik... Kiskoromban sokat kötött, horgolt... Szerettem nézni, ahogy hétvégén ül a nagyszobában és köt. Én mindig ugráltam... Apu cigizett és olvasott... Vagy éppen harcolt a világgal... Komoly elvei voltak mindig is... Tőle örököltem ezt a harcos jellemet... Meg az unos untalan konfliktushelyzetek generálását is... És a sport szeretetét is... Apu is hiányzik... Tovább futok... Újra felnőtté változom... a frissítést vízzel, nagyon kevés kólával, banánnal és vegán szendvicsekkel oldom meg. Körönként kétszer iszom. Nem várom meg azt, hogy szomjas legyek. Azt sem, hogy eléhezzem. Azok a táplálékok, amit eszem, nem szívódnak fel egy perc alatt. Ezért fontos minden verseny előtti nap, hónap és év, az egész folyamat, hogy rendben kajáljak. 

Életem legstabilabb futása volt ez... Kiegyensúlyozottan és boldogan futottam... Éppen úgy, ahogyan elképzeltem. Az utolsó két körben egy kb. négy-ötfős férfi futócsapat mögé álltam be, pont olyan tempóban futottak, ahogyan nekem is elő volt írva. Nem tudom, mi lett volna, ha pont akkor és ott nincsenek ők. Mindenesetre ott voltak és az utolsó két körön húztak engem magukkal. A közösségnek, a csapatnak hihetelen, hogy mekkora ereje tud lenni. 

Kevesen indultunk maratoni távon, az UB is elvitt valószínűleg sok embert, nem tudom... Aki szereti a csöndesebb, békés, meditatív futást, annak jószívvel ajánlom a Sri Chinmoy futó és úszórendezvények bármelyikét. 

Vettem egy könyvet a futás után. Elég jó. Nem egy lányregény, olvasós, lerakós, meditálós. A címe: Sri Chinmoy bölcsessége 

www.srichinmoykonyvek.hu oldalon  érdemes  böngészni

Legközelebb Kalocsára megyek három órás futásra május végén. Most a fegyelmezettségre törekszem folyamatosan, a szabályok minél pontosabb betartására. Mindent megteszek azért, hogy sikerüljön. Csakazértis!