Fél éve nem tudtam sírni. Pedig próbálkozom. De olyan erősen véd valami a fájdalom ellen, hogy nem tudom áttörni a falat. Tavaly sokat veszítettem. Csak a futás tartotta bennem a lelket, és általa tudtam ritmusban maradni, túlélő üzemmódban működni. Még nincs vége ennek a folyamatnak. Az idő nagy úr, lehetetlenség ellene harcolni, küzdeni. A fájdalom, ami a lélek szintjén hat, csak idővel tud enyhülni. Sokszor viccelődöm ennek ellenére, mert a humor átsegít, hidat képez a múlt és a jövőm között. Át tudok sétálni, futni, kocogni, sprintelni a jövőbe, amikor hülyéskedem. De a humor nehéz műfaj és kevesen értik. 

A fizikai síkon kinek könnyebb, kinek nehezebb megélni a fájdalmat. Egy izomfájdalom számomra egyszerűbb. Fájdalmasabb, amikor a saját vagy mások érzéseibe hatolok bele és ejtek sebet, még ha akaratlanul is. 

Minden nap eszem narancsot, mert a testem is igényli a kényeztetést, a figyelmet, ahogyan a lelkem is. Szeretem, ha szeretnek, ha ezt kimondják, megerősítik, ettől nyugodtabbá és kedvessé, vidámmá válok. De a testemnek is fontos megadni, amit kíván. Nincs izomfájdalmam egy hosszú futás után sem, mert sok narancsot eszem. 

Minden szinten szeretnem kell magamat ahhoz, hogy jobban tudjak másokat is szeretni, hogy ne bántsak meg senkit, hogy tökéletesebbé váljak. A test csak egy dolog. Hiszen elmúlunk mindannyian. 

A narancs, a gyümölcsök, az ételek, a futás, a mozgás, minden mindennel összefügg. 

Nem mindig hisz bennem a külvilág és én erre különösen érzékeny voltam régen. Az első lenéző mosolyra, jogos vagy jogtalan kritikára feladtam. Megsirattam, továbbléptem, eltemettem, újba fogtam. Kiraktak a felvételin az első rostán, amikor a színész szakra jelentkeztem, hát beintettem magamnak és feladtam. Úgyis felvettek a gyártásvezető szakra, minek menjek akkor színésznek, nem? Kicsúfolt egy családtagom, amikor elsős kisiskolásként angolt tanultam, hát elszégyelltem magam és feladtam. Azóta sem tudok normálisan angolul. Jobbak voltak a német focista lányok, amikor ellenünk játszottak, a bal szélsőt nem tudtam utolérni, gyorsabb volt nálam, erősebb és okosabb játékos volt, mint én. Mit lehet tenni? Egy sérülésre hivatkozva feladtam a focit.

Gyáva voltam ezerszer. Feladtam egymilliószor. Mert gyáva voltam. 

De ennek már vége. Már nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy feladjam. Hogy beszarjak az első akadálynál. Megpróbálok mindent, gyakorlok, tanulok, dolgozom a céljaimért, mert ma már inkább pukkedlizek egyet, ha nem hisznek bennem, mintsem feladjam. 

Nem az én bajom, ha átnéznek rajtam, mert biztos vagyok abban, hogy amit kitalálok, azt végig is fogom csinálni.

Ezt az erőt a futásnak köszönhetem. Minden egyes futás erősít. Fizikálisan és mentálisan is.  Az építő kritikákon néha kiakadok, megsértődöm, de átgondolom és beépítem. És nem adom fel a céljaimat. 

Kit érdekel, hogy még nincs pöpec állapotban a pincénk? Nem érdekel, majd meg fogjuk csinálni. Addig is tudok ott edzeni, gyúrni, erősíteni. Nem érdekel, ha fáradt vagyok, akkor is csinálom a dolgom tovább. Mert ha az ember elengedi magát egyszer, akkor nehezebb visszajönni, felállni, újra nekifogni az addig felépített dolognak. 

Ritmusban maradok. Csinálom. #csakazértis csinálom a dolgom. 

Engem nem zavar, ha büdös a szám a hagymától. Sokkal komolyabb dolgok zavarnak az életben. Például zavar, ha futás közben direkt nekem jön egy szembejövő nő(!) és azt hiszi, hogy fel tudok mászni a kerítésre, hogy ő elfoglalhassa az egész járdát. Az is zavar, hogy mekkora az anyagi különbség a szegények és a gazdagok között. Az méginkább zavar, hogy annyit mobilozunk. Mindannyian benne vagyunk. Ritkán jutok el a fővárosba, de ma éppen jártam ott. Mindenki basztatja a mobilját. Zavar a sok zaj. Az is zavar, hogy messengeren zajlanak a kapcsolatok. Hogy nincsenek kimondott szavak. Nincsenek egymásra tekintő szempárok. Csak az a kurv@ messenger. Ott aztán jól félremennek a szavak... Az is zavar, hogy a zöldségek fóliában rohadnak a boltokban. Hogy sokan dohányoznak. Hogy annyi fát kivágnak. Hogy nincs élőhelye lassan a vadon élő állatoknak. Hogy pusztítunk mindent és mindenkit magunk körül. Szóval Öcsi, a hagyma engem kurvára nem zavar, hidd el. Én sokszor eszem hagymát, és akinek nem tetszik, majd szól.

Most, hogy ilyen kemény vagyok, leírom, hogy mivel ettem ezt a büdös hagymát, figyu: 

Sütőben sült krumpli nyers HAGYMÁS salátával: 

Hozzávalók:

krumpli ( 6 db mondjuk )

parajdi só

olívaolaj

fél cékla

brokkoli ( 1 közepes )

madársaláta

3 db ÚJHAGYMA

1 db répa ( tök mindegy, mekkora )

tökmagolaj

Elkészítés:

A krumplit meghámozom és karikákra vágom. Szép sorban a tepsibe rakom, ha egy sor készen van, akkor megolajozom olívaolajjal és megsózom, utána erre helyezem a többi krumplit és így azok tetejét is beolajozom, megsózom. Fóliával lefedem és berakom a sütőbe sülni, nem tudom hány percre, figyelni kell, hogy megpuhuljon a krumpli. Ha gondolod, megszórhatod a krumplit fűszerrel, ízlésed szerint ( én a bioboltban vettem krumplihoz fűszersót ). 

A brokkolit hideg vízbe teszem és felforralom. Ha felforrt, akkor leöntöm hideg vízzel és felvagdalom. A céklát megpucolom, felvagdalom, a madársalátát is, és a répával is ezt teszem. Az újhagymát is felvágom, furcsa módon. Egy tálba rakom a zöldségeket és tökmagolajjal leöntöm, ha akarom megsózom. 

A krumpli mellé a zöldségsalátát tálalom. Megeszem. 

Tegnap éjjel véletlenül berúgtam itthon. Az esküvőm éjszakáján történt velem utoljára ilyen, annak is már 10 éve. Akkor emlékszem, na mindegy is... Szóval nem vagyok büszke magamra, de tényleg véletlen volt! Reggel nehezen ébredtem, de a csodaturmixom formába hozott, kell is, hiszen délután vár még rám 20km futás.

Vörösbor helyett íme a csodatrutyi:

Hozzávalók:

1 db banán,

1db  alma,

1 db körte,

kis marék friss útifű 

víz

Elkésztés:

Botmixerrel zúzd össze. Két nagy pohàrnyi jött ki belőle.

Alapvetően szinte minden területen az egyszerűséget keresem mostanában, mert úgy érzem, hogy a világban mindent túlbonyolítunk, tupírozzuk az élményeket. Én nem tudok és nem is akarok macerás ételeket készíteni, nem akarok extra helyeken nyaralni, nem akarok pöpec drága autót, nem akarok nagy dolgokat. Volt idő, amikor erre vágytam, de ez nagyon régen volt, és amikor helyzetbe kerültem, amikor döntenem kellett két út: a luxus, a túlzott jólét vagy az egyszerűbb, és "unalmasabb" élet között, mindig az utóbbi mellett döntöttem elég határozottan. 

Olyan egyszerű szeretni, gyereket nevelni, barátkozni, dolgozni, edzeni, futni, enni: csak egyszerűen és természetesen, őszintén kell csinálni. 

Két hete nagy adagokat futok, heti 100-106 kilométer körül. Lépcsőzetesen emelni fogok ezen a mennyiségen. Emellett nyújtok a spárga miatt és erősítek. Sok energia  megy el, de szeretem csinálni, hajt a futás iránt érzett szeretet és a célok. A héten született egy futással kapcsolatos ötletem, amely a 2020-as évet érinti. Elég komoly és nagy volumenű terv, ezért még jobban egyszerűsítenem kell az életemet és még őszintébben, határozottabban kell tennem a dolgom. A családom kiakadt a tervemen, ezért finomítani kell a célt, olyanná alakítani, hogy ők is elfogadják. Hiszen egy család vagyunk, nem önzőzhetek. A gyerekekre is figyelnem kell, érezniük kell azt, hogy biztonságban meg tudom csinálni azt, amit elterveztem. Kicsit egyedül is érzem magam, mert nem mindig tudom megbeszélni itthon a vágyaimat, mert megrettennek tőle. Én viszont tudom, hogy képes vagyok rá. Mivel kosként megyek előre, hirtelen természet vagyok, azonban ezt a jellemet kitartással kell erősítenem. Bennem soha, semmi nem fejlesztette a kitartást, a türelmet. Egészen addig, amg a hosszútávfutásba bele nem szerettem. 

Minden egyes nap, amikor felkelek és elindulok futni, a terveim lebegnek a szemeim előtt, a testem és a szellemem gyönyörűen alárendelődik a céljaimnak. Boldog vagyok, mikor egyedül futok a sötétben. Hallgatom a  zenét, futok, és felveszem a futás ritmusát, istenem, nagyon jó érzés. Egy biztonságos védőburokban érzem magam futás közben, benne vagyok és közben ritmusban vagyok, ahogy egyik lábam rakom a másik elé. Jó egyedül ilyenkor. Csak én és a futás. 

Nehéz cifrázni az evést, ha kevés az idő. Úgyhogy nem is fogok most (sem) fergeteges ötleteket írni. A zöldségesnél észrevettem valami fura és gyönyörű, diónagyságú izét, megfogdostam és megkérdeztem, mi az. Licsi, mondták. Azonnal arra gondoltam, hogy veszek belőle pár darabot, elég drága darabja ( 98 ft - nem tudom, ez az összeg hogy jött ki ), inspirált a színe, már láttam magam előtt, milyen jó kis fotókat lehetne vele készíteni és az ismeretlen iránti izgalom érzése töltött el. Milyen ízű lehet? 

Hazahoztam a licsiket és leraktam az asztalra. Fogdostam, nézegettem, figyeltem. Szeretem érezni a dolgokat. Az ételeket is sokat figyelem, mert szépnek találom azt, amit megeszem. 

Féltem felbontani, de aztán észrevettem, hogy könnyen lejön a külső rózsaszínes burka. Belül hófehéres rózsaszínes a húsa, amely a magot körülveszi. Megnyaltam. Aztán gyorsan hoztam a többi gyümölcsöt. Mellé raktam. Nézegettem a sok gyümölcsöt az ágyon és ettől boldog lettem. Mert a természet csodálatos! Íz és színkavalkád terítette be az ágyamat. És a fiammal ültünk az ágyon és a gyümölcsök színeiről beszélgettünk és hámoztam és kóstoltunk és beszélgettünk a gyümölcstál fölött és boldogok voltunk. 

Íme a gyümölcstál, íme az uzsonna. Az elkészítése egyszerű: tedd egy tálba a gyümölcsöket, hámozd meg és élvezkedj az ízekben. 

Nem tudok mit kezdeni a banánnal csak úgy, magában. Nekem túl édes, tömény, végül is szeretem, de ha lehet, akkor csak hosszú futásnál nyúlok hozzá, akkor megeszem magában. Különben keverem más gyümölcsökkel. Ma a fagyasztó mélyén találtam málnát, amit jobb időkre tettem el. Úgy éreztem, azok a jobb idők most jöttek el: a mai edzés utáni turmixomat tökéletesen fel fogja dobni a málna. 

Annak különösen örülök, hogy kamasz lányom is elkívánja tőlem a turmixokat, neki is kell készítenem reggel és este egy pohár vitaminbombát. 

Idén megemeltem a futásmennyiséget, szépen lépcsőzetesen tolom föl, így a heti öt futásból több hosszabb időtartamú edzésem van. Élvezem a hidegben, latyakban, jégben futást, nekem ez nem okoz különösebb gondot. A nyarak macerásabbak, a meleget és a napsütést sokkal nehezebben viselem. Most, hogy ismét esett a hó annyiban nehezebb a futás, hogy a lábam hamarabb elfárad, mert ahol futok, ott nincs mindenhol eltakarítva a hó, és belesüpped a lábam. Tegnap  megfigyeltem a talpnyomomat futás közben és észrevettem, hogy megint túlságosan sarokra érkezem. Ezen gyorsan korrigáltam, minden lépésemnél arra koncentráltam, hogy középre érkezzek, ne sarokra. 

Kicsit elkalandoztam, nézzük inkább ezt a pofonegyszerű málnaturmixot: 

Hozzávalók:

1 marék málna ( ha fagasztott, nem kell kiolvasztani )

1 db banán

1 db narancs

6-8 szem kesudió

víz ( mennyisége ízlés szerint )

Elkészítés:

A turmixgépbe beleteszem a málnát, a kesudiót és a megtisztított narancsot, banánt. Öntök bele vizet és összeturmixolom. Edzés után megiszom. 

Cilu, a vak fekete cicám éppen lefejelte az ölemben lévő málna turmixot, és rendesen kiömlött belőle a zoknimra és az ágyra. Ezért azt javaslom azoknak, akik ugyanúgy szeretnek ágyban enni és inni, mint én, hogy óvatosan táplálkozzanak az ágyban!

Mióta rendszeresen és viszonylag sokat futok, örülök azoknak a pillanatoknak, amikor gomba áll a házhoz. Három hetente egyszer egészen biztos, hogy gombászom a konyhában és készítek valami finomságot belőle. 

Ma különösen szerencsés napom volt, mert a lányom készítette el az ebédet. Finom lett, büszke vagyok rá, én 14 évesen még egy rántottát sem tudtam elkészíteni, nemhogy egy gombapaprikást. 

Hajnalban kellett volna futnom két órát, de fájt a hasam, ezért visszadőltem az ágyba, és olvastam inkább, ha már nem tudtam visszaaludni. Tóth Gábor: Kézben tartott idő című könyvébe fogtam bele, elég fontos könyv azok számára, akik hajlamosak a szétcsúszásra vagy az idejüket nem tudják tudatosan beosztani. 

Napközben sikerült úgy átszervezni a napomat, hogy el tudtam menni futni, ha nem is két órára, de 10 kilométert azért letoltam. Van ilyen, de mivel amatőr futó vagyok, így az ilyen edzésmódosításon nem szabad görcsölni. Majd bepótolom a héten egy másik napon. Edzés változtatás nem sűrűn fordul elő velem, mert komolyan veszem magam, és a céljaim elég kemények erre az évre, így nem is szarakodhatok nagyon. Csinálni kell és kész. Én akarom a 80 kilométeres versenyt, én akarok egy ennél hosszabbat futni ősszel, ehhez azonban futni kell - többek között. 

Ma eléggé csúszott az út, hideg volt és elkezdett szállingózni a hó, amit  a szél az arcomba fújt. Élveztem. Ma jól ment. És amikor jó érzéssel fut az ember, azt meg kell becsülni. Volt még bennem 10 kilométer, sajnáltam, amiért mennem kellett tovább, intézni az egyéb ügyeimet. Nem baj, legalább holnap hajnalra jól kiéhezem a futásra!

És most beszéljünk kicsit a gombáról. Itt a gombapaprikás receptje: 

Hozzávalók: 

- 10 db gomba

- 1 db közepes vöröshagyma

- 3-4 gerezd fokhagyma

-olívaolaj 

- 1 kanál pirospaprika 

- növényi tejszín

- parajdi só ( tengeri sót nem használok, mert már az is szennyezett )

- 1 zacskó Bio alakor ősbúza tészta ( orsó ) 

Elkészítés:

A hagymát felszeletelem és olajon üvegesre párolom.

A gombákat megtisztítom, fölvagdalom szív alakúra ( csak tesztellek, hogy figyelsz-e) és a hagymára szórom. 

A fokhagymanyomón keresztül a megtisztított fokhagymát a gombára nyomom. 

Kevés vizet öntök a gombára, keveset, mert fedő alatt elkezdem párolni és akkor levet fog ereszteni. A pirospaprikával megszórom.

Amikor a gomba megpuhult ( kb. 20 perc ), ráöntötm a kb 3 dl növényi tejszínt. Felforralom és készen is van. 

Egy edényben vizet forralok. A tésztát forrásban lévő kicsit sós és olajos vízben kifőzöm. Leszűröm. 

Hajnalban kelek, a fürdőszobában már csukott szemmel megtalálom a futócuccaimat. Nincs sok ruhám, nem is akarok ezen változtatni, mert fölösleges annyit vásárolni. A Cirmi a fürdőben alszik, de amikor besettenkedem hajnalban, az első dolga az, hogy a hátamra ugrik, persze belémmélyeszti a körmeit. Aztán fölmászik a nyakamba és dorombol. Ez a hajnali rituálé. Szeretem. Mindig elküldöm a fenébe, aztán jól megdögönyözöm. 

A vazelin mosolyogva vár rám. Kiveszem a szekrényből és bekenem vele a pulzuspánt alatti területet. Vagyis a mell alatti részt. Ez azért fontos, mert nekem különben véresre dörzsöli a bőrömet a pánt hosszú futásnál. A saját bőrömön kellett ezt megtapasztalnom, ha esetleg valaki most kezd futni mellkaspánttal, jobb, ha felkészül erre az esetleges helyzetre. 

Szeretem a hajnali öltözkodést, a futószerelésemet, a cipőmet. Úgy istenigazából ebben a szerkóban vagyok önmagam. Minden más csak színház. Futás közben az ember csak önmagát tudja adni, ez egy őszinte dolog. Sokat gondolkodom, mialatt lefutom a 3 km-es szakaszt a megszokkott futóhelyemig. Már nem félek a sötétben, sőt. Sokkal jobb érzés a szinte kihalt utcákon klipp klapp, klipp klappolni, nem lát senki. Mert utálom, ha néznek. Itt a környéken sokan dohányoznak az utcákon, és ez már zavar. A szaglásom kifinomult lett, mióta rendszeresen futok, még a ruhaöblítők illatát sem bírom elviselni edzés közben. A természetes illatok jöhetnek, de a mesterséges szagoktól kifordul a gyomrom. 

Ma16 kilométert futok. Újra formában vagyok, nem sietek a hidegben, de a tavalyi évhez képest kicsit sikerült gyorsulni. A levegőt nyugodtan veszem, koncentrálok a mozdulataimra. A chi futásról az elmúlt évben sokat olvastam, igyekszem beépíteni az életembe a könyvben olvasott dolgokat. Szeretem a hideget, ahogy az arcom kipirul és egészséges színe lesz, mire hazaérek. Annyi, hogy dupla kesztyűt húzok a kezemre, mert különben az ujjvégeim fájdalmasan elgémberednek az edzés végére. 

Két kulacsot viszek magammal. Az egyikbe meleg gyógyteát, a másikban meleg vizet öntöttem. Mivel nem túl jó minőségű a kulacs, így már tudom, hogy úgyis ki fog hűlni. Jéghideg folyadékot azonban télen nem tudok meginni futás közben, a folyadékpótlás azonban elengedhetetlen. Nekem az vált be, hogyha 20 percenként iszom. 

Mire hazaérek, már kivilágosodik. A család ébren van, a kamasz lányom kivtelével. Őt a szünetben hagyjuk aludni, pihenjen csak. 

Gyors zuhany és már kopog a szemem az éhségtől. Megiszom egy pohár vizet, és megkívánom a salátát. Most de rögtön szükségem van egy nagy adag salátára. Szorít az idő, mert menten elájulok az éhségtől, ezért egy nagyon egyszerű, gyors és egészséges salit készítek a hűtőben lévő maradékokból:

Hozzávalók: 

- madársaláta 

- marék dió

- savanyú káposzta

- retek

-1-2 kanál olívaolaj

- koktélparadicsom 

- olívabogyó

Elkészítés:

A hozzávalókat felvagdalom, egy tálba rakom, az olívaolajjal leöntöm, összekeverem és megeszem. 

Tavaly még a fehérkenyeret faltam, vastagon megkenve a teavajjal, jól megmézeztem, és ettem, és ettem, amíg bírtam. Akkora lett a hasam, mint egy hordó és ilyenkor jó nagy pulóvert kellett fölvennem, mert nem fértem el a ruháimban és olyankor ki is pukkasztottam a hasam egy varázspálcával, de ez mind nem igaz, mert én vagyok most a Harisnyás Pippi! A kenyér, a vaj és a mézezés azonban igaz, így megoldást kellett találnom az önsorsrontásom ellen. Jött is az ihlet. 

Mert a kása mattot adott a kenyérnek. És a méznek. És a vajnak is. Nem bánom, bár kicsit fájt az elején, de mindent meg lehet szokni. 

Kezdetben megmézeztem a kását, mert a testem nehezen mondott le az édesről. Ezt az engedményt megtettem magamnak, mert semmiképpen nem vágytam az önsanyargatásra. Nem volt tudatos bennem a fokozatosság elve, mégis így szoktam le a cuccról. Mármint a reggeli mézezésről. 

Szeretek futni. De ahhoz, hogy jól érezzem magam edzés közben, nem mindegy mit eszem futás előtt. Hallok ezt is, azt is, hogy nem jó a kása edzés előtt. Én ezzel kapcsolatban is csak a saját tapasztalatomat tudom leírni.

Amennyiben rövidet futok, ami kb egy óra, akkor egy kis gyümölcsturmixot iszom. Ha szilárdat igényel a testem, akkor fél banánt, vagy almát eszem.  Amennyiben nem edzem aznap vagy hosszabbat futok, akkor jön a kása. Annyi kása recept létezik, mint tengerben a vízcsepp, így most egy verziót írok le. A gránátalma egy új szerelem az életemben és kipróbáltam, milyen a fahéjas zabkása, gránátalmával a tetején. Nekem nagyon bejön. Egészen megbolondítja a zabkása ízét. Mivel már nem használok mézet a kásához, így a gránátalma íze még különlegesebbé válik számomra. 

Gránátalmás fahéjas zabkása:

Hozzávalók: 

6-8 evőkanál lágy zabpehely ( ha nem kapsz éppen lágy zabpelyhet, akkor a durvább szeműt botmixerrel le tudod zúzni és lággyá válik) 

kb  4-5 dl víz ( vagy rizstej vagy zabtej vagy mandulatej, ki mivel szereti. Én a vizet választom általában )

1-2 teáskanál chiamag

fél teáskanál fahéj

annyi gránátalma mag, amennyit gondolsz ( én egy egész gránátalma negyedét pakoltam rá a kására)

1-2 kiskanál méz ( de elhagyható )

elég undorítóan tálaltam, de nézzétek el nekem, irtó korán volt még

Elkészítése:

A zabpelyhet, a chiamagot belerakom a főzőedénybe, és felöntöm vízzel (vagy rizstejjel). Kb 5- 8 percig főzöm, szépen föl fog dagadni a cucc. A végén beleteszem a fahéjat és összekeverem. Kimagozom a gránátalmát és a pici gránátalma magocskákat a még meleg kására teszem. ( Igény esetén meg lehet mézezni. )Megeszem. Utána elkezdek öltözni, fogat mosni, készülődni a futáshoz. És elindulok futni a téli hajnalban. 

#csakazértis gránátalma a királynő

RILEKSZ falun, RILEKSZ városban, RILEKSZ RILEKSZ, jó lenne a RILEKSZ. 

A héten elég sokat futottam, kb. 106 kilométert, jól ment, élveztem, több alkalommal hívtak futótársak közös örömfutásra, volt, hogy együtt toltunk két órát a focipálya körül, megismerkedtem egy nagyon fiatal futólánnyal is, aki éppen a félmaratonjára készül, szóval sokminden történt. 

Azonban eszembe jutott az ősi technika, a Rileksz. 

Ezt talán egy fényképpel tudnám a legjobban szemléltetni:

Szóval, ha rendszeresen futok, akkor fontos beiktatni heti két RILEKSZET. Ilyenkor az alábbi dolgokat csinálom: 

Mielőtt túlterhelem magam, megállok egy napra és #csakazértis gyakorlom a RILEKSZET. Ha tetszik, próbáld ki te is!