Amikor belépek egy zöldségesboltba, elkezdek a termékekre figyelni. Lecsöndesítem a gondolataimat és csak koncentrálok. Mi az, ami friss? Melyik zöldség vagy gyümölcs tündöklik ki a többi közül? Bizonyára láttatok már balettelőadást, jártatok színházban. Vannak különleges pillanatok, amikor egy tehetség kiragyog a többi közül, és te nem tudod levenni a szemed róla, mert magával ragad az a valami, amit tehetségnek vagy különlegességnek hívnak. 

Amikor a zöldségesnél járok, valahogy ezt az érzést keresem, még akkor is, ha egy zöldség vagy gyümölcs nem tud tehetségesebb lenni a többinél, mégis érzek valami többlet energiát, valami pluszt, amitől úgy érzem, meg kell venni őt. És ez nem a szépségtől függ. Olykor egy furcsa formájú körte az, amivel egy hullámhosszra kerülök, máskor egy citrom. Ezt nem lehet előre kiszámítani. Talán azt érzem meg, hogy valami friss és életerős-e vagy sem. 

Legutóbb beleszerettem egy gyönyörű gránátalmába. Nem bírtam levenni róla a szemem, gyönge vagyok, éreztem a vesztem. Ötszáz forintba került majdnem. Ettől egy pillanatra visszahőköltem. Nem vagyunk gazdagok, nem élünk szegénységben, de meg kell gondolni mit és mire költünk. 

De most azt is leírom, hogy ha kiszámoljuk, mennyi chipset, csokit, kólát, cigit, fornettit és hasonlókat vásárolnak az emberek, akkor ez az ötszáz forintos gránátalma már nem is olyan drága, főleg azért, mert több adagnyi étel készíthető belőle és a hozzáértő szakemberek a szuperételek kategóriájába sorolták. Röviden: egészséges. 

Első alkalommal nyúlok a gránátalmához, ezért egy tök egyszerű recepttel próbálkoztam. Finom lett, és ami ugye számomra fontos: gyorsan és egyszerűen elkészíthető az étel. 

Futok. Mostmár elég sokat futok. Ha szeretném elérni a céljaimat, - márpedig olyan fából faragtak, aki nem adja fel könnyen azt amit a fejébe vesz - akkor fontos, hogy az energiaszintem magasan legyen. Ezért a sport és az evés nálam kéz a kézben járnak egymással. De nemcsak a sportról szól ez az egész evésesdi számomra. Lettek elveim. Fáj az, amit a világban az állatokkal művelnek. Rengeteg állat nem is látta a napot, a tyúkok nem tudják a földet kapirgálni, ocsmány életkörülmények közé szorítják be rövid életüket, sok állatot agyonszurkálnak injekciókkal, amelyek által gyorsabban nőnek, így hamarabb kerülhetnek a vágóhídra. Ott nemegyszer még az eleven, haldokló állat bőrét lenyúzzák. Nem kérek ebből. Nem megy így a húsevés.

Arról is olvastam, hogy az ember alapvetően gyümölcsevő gyomorral rendelkezik, tehát baromság azt kijelenteni, hogy napi szinten igényelnie kellene a szervezetünknek a húst. A fehérjét másként is tudjuk pótolni. De nem vagyok szakember, csak olvasgatok. Sokat olvasgatok éjjelente. Nem szeretném homokba dugni a fejem, muszáj az élet árnyoldalairól is tudni.

De most jöjjön inkább a gránátalmás saláta, amit tízóraira, uzsonnára, vacsorára vagy főétel mellé simán el tudsz fogyasztani: 

Hozzávalók: 

fél vagy negyed gránátalma

rukkola

madársaláta

3-4 db mángold levél ( elhagyható )

1-2 kanál olívaolaj

1 db narancs

Elkészítése:

A rukkolát, a madársalátát és a mángoldot feldarabolom, egy tálba öntöm. A gránátalma magját kiszedem, a narancsot megtisztítom, kockákra vágom és hozzákeverem őket a zöldekhez. Leöntöm őket az olívaolajjal, összekeverem az egészet és megeszem. 

Reggel elszaladtam futni a kastélyparkba, és nagyon megörültem, amikor összetalálkoztam két futótársammal, Csabával és Zolival. Mivel  november végén úgy döntöttem, hogy egy ideig "örömfutok", így tudtam csatlakozni a fiúkhoz, nem néztem ma a pulzusszámokat. Annyira elbeszélgettük az időt futás közben, hogy késve értem haza, nem vettem észre, hogy kicsit többet futottam, mint terveztem. Sebaj, jó volt látni a srácokat!

Azonban intergalaktikus időzavarba kerültem, és úgy láttam, hogy a főzésből tudok időt spórolni, ha utol szeretném magamat ma érni az egyéb kötelezettségeim vonatkozásában. 

Mivel kifogytam minden zöldségből - ma jön újabb gyümölcs-és zöldség szállítmány, de csak délután -, 5 szál répán és egy vöröshagymán kívül nem sok dolgot találtam. 

Úgy döntöttem, ma vegán répaleves lesz ebédre - a második fogásból szerencsére tegnapról maradt -. ,

még mindig nem fejlődött az esztétikai érzékem az ételfotózás területén, nézzétek el nekem...

 Hozzávalók:

4-7 db répa ( mindegy mekkora )

1 db vöröshagyma

kb 1 dl víz

só

bors

háromnegyed kanál kurkuma

fél teáskanál kakukkfű 

olívaolaj vagy kókuszolaj ( de vízzel is párolhatsz, úgy még egészségesebb )

2-3 dl kókusztej 

2 dl paradicsomlé 

Elkészítés: 

Olajon vagy vizen megpárolom a vöröshagymát és a felszeletelt répákat. 

Sót, borsot, kakukkfüvet, kurkumát szórok a párolt cuccokra.

Beleöntöm a paradicsom levet a trutyiba. 

Fedő alatt puhára főzöm a répát. Ha megpuhult összeturmixolom az egészet, majd a kókusztejjel felöntöm és fölforralom. 

Megeszem. 

 Előzmények

December 17-én jártam a biciklis csodadokinál, aki legálissá tette a futásomat, a lábfájásom ellenére. Érdekes dolog ez, de miután azt mondta a doktor úr, hogy futhatok és nem a lábammal kapcsolatban lát problémát, a lábfájásom alábbhagyott. No, nem múlt el teljesen, de annyira összekapta magát a testem, hogy hajlítani simán tudom a bal lábamat futás közben is.

A 17.-i héten a kihagyásokhoz képest sokat futottam, öt futóedzést hajtottam végre, összesen 60 kilométert toltam a lábaimba. Az első futós napok bár örömtelire sikeredtek, mégis érezhető volt a hanyatlás ahhoz képest, amit tudok. Itt most semmiképpen nem a gyorsaságot szeretném kiemelni. Inkább azt, hogy egy hónap sérülés eszméletlen, hogy fel tudja borítani a magamba vetett hitemet: azt éreztem, hogy már talán egy félmaratont sem tudok lefutni, nemhogy 30 vagy 40 kilométert. A pulzusmérő sokkal magasabb számokat mutatott, mint szokott, erre még gyorsabban is futottam, mint általában. Kiszabadultam, pattogtam, de közben vergődtem is, hiszen láthatóan nem ment olyan jól, mint szokott. Nincs ezzel semmi baj. Innen kell visszadolgozni magamat.

A 24.-i héten emeltem ezen egy picit, az 5 futóedzés során 60 kilométert futottam és a szilveszteri 30km-es Velencei tó kör együttesen 90 km lett. Ezen a héten már sokkal jobb formába kerültem, élvezetes most csak úgy, szerelemből futni, instrukció nélkül. Sokat gondolkodom a sérülésemről, a jövőről, a céljaimról, a gyereknevelésről, magánéletemről.

( verseny utáni gyümölcslé turmixolás a zuhanyzó melletti konnektor övezetben, kicsit furán néztek rám a csajok az öltözőben )

A sérülés óta sokkal megfontoltabban eszem és iszom, még tudatosabban, mint azelőtt. Nem vagyok mélyponton, mégis ez egy elmélyülősebb, önelemzős időszak. Egy egészségügyi probléma, egy tragédia, egy sérülés mindenképpen megálljra „kényszerít”, újra kell tervezni a dolgokat, vissza kell tekinteni, számot kell vetni önmagammal. Vajon mindent jól csináltam? Miben kell változtatni? Nem rossz dolog ez, inkább tanulságos. Az elmúlt egy hónapban majd minden nap iszom céklalevet. Mostmár minden nap langyos citromos vízzel kezdem a hajnalt, és még betolok egy gyümölcsturmixot futás előtt, sokkal több vizet tudok már inni, mint régebben, no nem kényszerből, hanem a testem igénye szerint. Kenyeret, pékárut talán ha egyszer eszem egy héten, és az a vicces, hogy nem hiányzik. Sokkal jobb a közérzetem kenyér nélkül. Erősebb és energikusabb vagyok. A kása olyanná vált, mint egy reggeli ima. Nem kívánok mást, csak kását reggelire. Sorolhatnám. Szóval, egy mély kút fenekére zuhantam a sérülés miatt, ahol a sötétben tapogatózva a táplálkozásba kapaszkodtam bele, ami kiemelt és megmentett. Mindent nagyon leegyszerűsítettem az evés és ivás terén. Nincsenek bonyolult receptek. Úgy érzem, tisztulok. Igazából nem érdekel most a külvilág, soha nem tudtam még ennyire lelazulni és örülök, hogy most sikerült.

Igazán szerencsésnek mondhatom magamat, mert karácsonyra a férjem meglepett egy új futócipővel. Szentül meg van győződve arról, hogy nincs gyulladás a testemben, az Erika által előírt edzéseket is látja, hogy betartottam az elmúlt egy évben ( kivéve a sérülésem alatti  négy titkos futásomat). Való igaz, hogy beleraktam a Hoka betonfutó cipőmbe kétezer hatszázhárom kilométert egy év alatt és már a sarokrész totál lerohadt, de spórolni akartam. Nem két fillér egy cipő. Nekem a Hoka egyébként annyira nem vált be, túl szélesnek éreztem így utólag és szerintem fél számmal kisebbet kellett volna vásárolnom. Ezek az apróságok hosszú futásnál elég fontos dolgok, most kezdem megtanulni, a saját káromon. Ezzel sincs gond. A Salomon cipők jobban beváltak számomra. Igazából sokfajta futócipő létezik, föl kell próbálni, ki kell tapasztalni. Amikor gyerekként fociztam, nem volt ilyen kínálat, mindenkinek Tisza stoplis cipője volt, és mégis csináltuk a dolgunkat. Most nagy a kínálat, engem zavar ez a nagy felhozatal, mert türelmetlen vagyok felpróbálni, teljesen kicsapja nálam a biztosítékot egy vásárlás. Ki nem állhatom. Januárban szoktak lenni a leértékelések, érdemes akkor beruházni egy normális futócipőre.

A Velencei tó megkerülése előtt egy nappal pihenőt tartottam, ezt is idén tanultam meg, hogy nem verseny előtt egy nappal kell megváltani a világot. És nem is egy héttel előtte…

Fiam születése óta, vagyis 6 év után a második éjszakai kiszabadulásom volt ez a december 30-i nap, legjobb barátnőm Eszter és családja fogadott be éjszakára. Úgy éreztem magam, mint Mária, aki a kis szamarán szamaragol Betlehembe, csak én éppen futni igyekeztem és vonaton. Azért azt hozzá kell tennem, hogy a barátnőm olyan fejedelmi luxuskiszolgálásban részesített, amiben ritkán van részem. Ilyen figyelmességet és szeretetet, amit tőlük kaptam, hát, egészen elérzékenyülök mindjárt. Eszter készült az ételekkel, tudván azt, hogy megkattantam evés terén (is) és mindenre figyelt, hogy be tudjam tartani a verseny előtti étrendemet. Kitűnően aludtam az éjjel, így 31-én kipihenten, nyugodtan, tökéletes állapotban kezdtem neki a napnak.

Királynőség volt az is, hogy Eszter elvitt kocsival a versenyközpontba, bekísért, együtt vettük át a rajtszámomat, készítettünk pár fotót. Tetszett Eszternek az, hogy mennyi fiatal és  felnőtt eljön egy futóversenyre, jó ezt látni. Hangulatos, magával ragadó ez a zsibongás, valóban.

Aztán elbúcsúztunk, és egyedül maradtam. Ilyenkor szeretek magamban lenni, figyelni, nézem a készülődő futókat és hozzátartozókat, elmegyek a mosdóba, pakolok, gondolkodom. Találkoztam kedves Futapestes futótársammal Istvánnal is, és megismerkedtem párjával, akinek tök jó színű haja van. Ők a 12 km-es távon indultak. Nem sokat beszélgettünk, de jó volt látni őket.

A verseny előtt 15 perccel indultam  bemelegíteni. Az idő kissé hűvös, szeles, de napos volt. Igazából nem volt rossz idő. Mindig felülről melegítek be, vagyis fejkörzéssel kezdek, és megyek lefelé, van egy megszokott bemelegítési rituálém, mindig így csinálom. Aztán nagyon lassan elkezdek kocogni. A zenét is beindítom magamnak, itt már teljesen befelé koncentrálok. Tök mindegy, hogy nem az olimpiára készülök, és az is mindegy, hogy tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy nem az éremért futok. Akkor is komolyan veszem magam, mert 30 km az egy hosszú táv, hangolódni kell rá.

10:05-kor volt a kilövés, a 12km-esek száz méter után balra leváltak rólunk, ők egy másik szakaszon futottak.

Mi harmincasok – hehe, de régen voltam harmincas – pedig elindultunk a nagy útra. Igazából elég gyors tempóval kezdtem, ezt mindig elcseszem, magával ragad a többiek lendülete, és megyek, mint az állat – persze ez a gyorsaság magamhoz képest gyors, mindenkinek mást jelent a gyors tempó, és ez így van rendjén -. Akkor szoktam jól teljesíteni egy versenyen, ha beállok a legvégére és leszarom azt, hogy a többi futó milyen gyorsan kezd. De ezen a szép napon megint a hiúság és a lendület csapdájába estem, ami nem volt a legjobb választásom. 10 km-ig nagyon f@szán bírtam is a kb. 5:36-5:45-ös tempót. Ez azt jelenti, hogy 1 kilométert mondjuk 5perc 36 másodperc alatt tettem meg. Nem lihegtem, semmi nem zavart, jól ment. A versenyeken mindig fel szoktam szeletelni a távot, ez azt jelenti, hogy részekre bontom. Ezt a versenyt például úgy szettem szét, hogy 10km-ig minden tuti jó lesz, nyomatom, futok szépen 6 percekkel ( ezt csuklóból felülírtam hiúságból). Aztán el kell jussak a 12 km-ig, ott lesz a második frissítő pont. Ott iszom, megállok 10 másodpercre és irány tovább. Ez így is lett. Minden oké volt. 12 km után erős szembeszél csapott arcon, a tempót nem bírtam tartani, ezért vissza kellett vennem lassabbra. Ezen a napon nem érdekelt a pulzusom. Nem mértem. A következő frissítő pont kb. 18 km-nél volt, de úgy osztottam be magamnak, hogy 15 km-ig jussak el szépen kiegyensúlyozottan. Ez is sikerült, minden rendben volt, egy kb. velem egykorú hölggyel kerülgettük egymást, nekem jót tett, kicsit húzott is a tempómon. 15 km után megbeszéltem magammal, hogy a 18km-nél lévő frissítő pontnál ihatok, és kezdtem éhes lenni, ezért majd valamit bekapok. Oda is értem. Sajnos csak csokoládé és sós ropi szerűségből lehetett választani, ezt nagyon sajnálom, mert édességet nem kívántam, ropit sem, inkább gyümölcsöt ettem volna, abból is csak egy-két falatot. Pedig indulás előtt raktam el egy negyed banánt a zsebembe, de végül Eszternek visszaadtam, mondván, a franc fogja cipelni. Egy ilyen malőr az evés körül – pedig két falatról beszélünk – nekem fel tudja borítani a közérzetemet futás közben. Ideges, feszült lettem, mert a testem jelezte az éhséget. Muszájból elvettem egy kocka csokit, de nem esett jól, nem is éreztem azt, hogy jó minőségű lenne. Aztán ittam egy kis vizet. Indulás tovább, úgy osztottam fel, hogy 20 km-ig szépen jussak el. Az utat néhol emelkedők tarkították, itt a jól bevált csiszi-csoszi stílusommal nyomtam tovább, szépen, egyenletesen. De az éhség befurakodott a gondolataimba, és kezdtem magamat 20km-nél elhagyni. Szerintem az volt a hiba, hogy 20 km-ig magamhoz képest gyorsan toltam, és nem osztottam be jól az erőmet. 20km-nél azt mondtam magamnak, most el kell jutnom a 24-es km-ig, az utolsó frissítő pontig. 20 és 24 km között teljes szétcsúszás jött. Többször megálltam, belesétáltam, és beleszúrt az oldalamba. Nagyon mérges lettem magamra, amiért ezt a várva várt 30km-es versenyt elcsesztem. Mert bizonyos szempontból igen, elcsesztem. Hiúság… Lendület, ami kifingik idő előtt… Ezek a visszatérő gyenge pontjaim az idén. Ilyeneken gondolkodtam. Aztán bevillant anyukám képe, aki nem szeretett engem és már nem is fog, mert nyáron meghalt. Eszembe jutott apukám, aki rá egy hónapra hagyta el a földi létet. Akivel ki tudtam még békülni és volt 3 jó hetünk. Elképzeltem, mennyit szenvedhetett anyukám, akire még haragszom és fáj, hogy kizárt az életéből, de kurvára próbálom megérteni őt, és most futás közben arra gondoltam, hogy az én pillanatnyi fájdalmam lófasz ahhoz képest, amit ő átélhetett. Apu, ha sportról volt szó, mindig büszke volt rám, így most az is bevillant, amikor a kórházi ágyban feküdt és meséltem neki a nagy álmomról, egy versenyről, amit majd le szeretnék futni egyszer, és meséltem a nyári 50 kilométeres versenyekről, amikre készültem és végre láttam a szemében újra csillogni a büszkeséget. Azt mondta: "ez igen!" Istenem, hány évtizede vártam erre a kibaszott elismerésre! – Hát, ezek villantak be a futás közben. Nem biztos, hogy le kellene írnom mindezt. Túl személyes, meg mit tudom én. Azonban azt gondolom, hogy ezekkel a gondolatokkal együtt teljes, igaz és őszinte ez a verseny.

Amikor a gondolataimból kijöttem, észrevettem, hogy elhúzott mindenki előlem, mellőlem, akikkel az első 20 kilométert megtettem. Lesújtott ennek a tudata. Azt hittem, az utolsó helyen állok. Ismét ideges lettem, mert hiú vagyok. Aztán röhögtem magamon. Kinevettem a hiúságomat. A lábam érdekes, nem fájt, nem azért lassultam be.

Aztán elértem a 24 km-es frissítő pontot. Jól esett a víz, megköszöntem a frissítő ponton állók munkáját. Nagyon fújt a szél, ugyanakkor lenyugodtam. Egy futólány maradt le, ő is túlhúzta az elejét. Megnyugtatott az a tudat, hogy nem igazán látok sem előttem, sem mögöttem futókat. Egyedül voltam, és ettől lehiggadtam. Irtó nehezen ment az utolsó 10 kilométer. Megszenvedtem érte. Kb. 6.20-as kilométerekkel tettem meg ezt a vége szakaszt, tehát végül is annyira nem voltam szar –magamhoz képest-. De a tanulság az, hogyha lassabban kezdek, akkor örömfutássá válhatott volna az egész út, és egyenletes tempóban érhettem volna a célba ugyanannyi idővel, mint ahogy beértem, nem pedig kimerülten, rózsaszínes-zöldes fejjel. És azt is figyelembe vehettem volna, hogy az elmúlt kicsit több, mint egy hónapom során voltak 6 napos edzés kihagyásaim a lábfájás miatt, így korántsem tudtam a megfelelő formámat hozni. Meg kellett volna békélnem a „sorsommal”.

3 óra és 48 másodperc alatt értem be a célba. Megcsináltam. Minden örömével és keservével együtt megcsináltam. Melós volt, de nagyon örülök, hogy eljöttem és végigcsináltam azt, amit elterveztem. 

Összegezve a dolgokat. A tanulság: megtanulom elengedni a hiúságot. A teljesítmény helyett újra arra fókuszálok majd, hogy a futás: öröm. Nem ciki lassan futni. Több időt hagyok magamnak a fejlődésre ( és ezt kurvára rohadtul be kellene tartanom ). Elfogadom azt a tényt, hogy a szüleim halálából fakadó fájdalom kihat a teljesítményemre és tudom azt is, hogy ez majd idővel elmúlik. Türelem

Vannak komolyabb céljaim. És azokat el fogom érni. #csakazértis

Köszönet az IRONTEAM SE-nek a 34. Szilveszteri Pezsgőfutás és Velencei-tó kör futóverseny szervezéséért

Amikor még cuki, aranyos kislány voltam, senki nem tudta belémtömni a brokkolit. Igaz, nem is akarták. De ha megéreztem a főtt brokkoli illatát, azonnal a hányinger kerülgetett. 

Mit tesz a motiváció? Hát azt teszi, hogy jelenleg dobogós helyen van nálam ez a finomság. Nevetségesen egyszerű salátával fogok most előrukkolni, bárki el tudja készíteni két rohanás között. 

Brokkoli salátaszerűség, bulgurral

Hozzávalók: 

- 1 db közepes brokkoli ( ha nagyon rákapsz az ízére, lehet kettő darab is )

- 1 db alma

- kb. 8 db dió

- iciri piciri parajdi só

- fél csésze bulgur

Elkészítése:

1.  A bulgurt megmosom, kétszeres mennyiségű vízben fedő alatt kb. 20 perc alatt puhára párolom, csipetnyi sóval.
2.  Eközben a brokkolit hideg vízbe teszem és forrásig főzöm.
3.  Utána a brokkolit kiveszem és hideg vízzel lemosom.Az almát kockára vágom.
4.  Egy tálba öntöm a megpárolt bulgurt, a brokkolit, az almát és a diót. Picit megsózom.
5.  Megeszem. 

Hozzávalók:

• 1 db banán
• 1 db narancs
• 1 db alma
• 1 db körte
• fél marék fagyasztott málna
• citrom leve
• 1 teáskanál kendermag protein vegán fehérjepor 
• 3-4 dl víz

Elkészítése:

Meghámozom a banánt, a narancsot. Az alma és a körte magját kiveszem. Minden gyümölcsöt egy tálba teszek és összeturmixolom. A végén belekeverem a kendermag fehérjeport az első adag gyümölcslébe. Ez a mennyiség elég nagy adag egy nő számára, én futás után két pohárral tudok inni belőle. A maradékot a lányom issza meg, vagy elteszem későbbre.

Vannak kapcsolatok, melyek nem indulnak zökkenőmentesen. Az én viszonyom sem volt mindig ilyen mély, izgalmas és hűséges vele.

15 évvel ezelőtt hallottam először a cékla gyógyító erejéről, akkoriban volt férjembe próbáltam beleimádkozni a céklalevet, melyet minden reggel magam készítettem számára. Én is belekóstoltam, de eléggé kiábrándító volt az íze. Gyorskajákon és szénsavas üdítőkön éltem akkoriban, persze, hogy nem ízlett. Konkrétan a gyomrom kifordult tőle. El is felejtettem hosszú időre a céklát, otthagytam tovább csaltam őt a sok zsíros ételt választva.

Aztán eltelt majd másfél évtized. Sokat olvastam – és olvasok – azóta a cékláról, így megtudtam azt, hogy a cékla mennyire hasznos egy futóedzés előtt. Nekem sem könnyű hajnalban vagy kora reggel futni. Sokszor fáradt vagyok, hideg van, és nem érzem azt, hogy a maximumon pörögnék. A cékla azonban jön és megsegít. Totál felpörget, szárnyakat ad, rásegít az ideális energiaszintem eléréséhez. Úgy tudom, hogy az izmok regenerálódásában is segít.

Ahogyan egy hosszú futás teljesítése –többek között- agyban dől el, szerintem az ételek, italok megválasztása is függ attól, hogyan állok hozzá akár egy céklás ital elfogyasztásához. Befogadó vagy elutasító vagyok? Évek óta szénsavas üdítőket iszom? Így persze, hogy nehéz lesz az átállás. Időt kell hagyni erre. Nálam ez úgy volt, hogy az átállást megelőzően sokat gondolkodtam, olvasgattam, figyeltem másokat. Barátkoztam az életmódváltás gondolatával. Aztán jött egy napon a jel, és tudtam, hogy most lesz erőm váltani. De még ekkor sem hagytam el minden egészségtelen dolgot, hanem szakaszosan iktattam ki a húst, a tehéntejet, csokit, miegymást. A testnek elég sokkoló tud lenni a váltás. Jönnek az elvonási tünetek, a hiányérzet. És ott bizony erősnek kell lenni.

A jó hír az, hogy elmúlik ez a hiányérzet. És azt kell mondanom, hogy amikor nagyritkán  belekóstolok egy jól agyoncukrozott csokitortába, szabályosan hányinger kerülget már. Hiszen nincs szüksége a testemnek ennyi édességre.

És amikor belekortyolok egy szénsavas üdítőbe, nem is értem, mit szerettem rajta. Az általam készített zöldség és gyümölcslevek viszont ízesek és finomak, érzem, hogy jót tesznek a testemnek és lelkemnek is. Az eszemmel tudom már, hogy mit és miért iszom, eszem. Tudom, hogy egészségesebb leszek, tudom, hogy a teljesítményemre kedvezően hat, tudom, hogy segíti a regenerálódást.

Lássuk a sok rizsa után, milyen is az én edzés előtti itókám ( ha még nem sportolsz, természetesen akkor is igyad, ha nyitott vagy rá):

A céklás trutyi

• közepes cékla fele
• 2 dl víz
• 1 db hámozott narancs ( nem facsart )
• fél banán
• ha van rukkola, egy kis maréknyi
• alma ( néha kihagyom, ha épp nincs itthon )
• citrom leve ízlés szerint

Elkészítése:

A céklát meghámozom és feldarabolom. A narancsot meghámozom. Az alma belsejét kiszedem. A banánt megfosztom a külsejétől. Beleteszem a turmixgépbe az összes hozzávalót. Összeturmixolom. Megiszom.

Aztán elmegyek futni.

Életemben nem hallottam a mángoldról, aztán elkezdtek a gyerekek waldorfba járni... A szülők, óvónők és tanítók étkezési szokásai jelentősen megváltoztatták az én étkezési szokásaimat is. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert itt a waldorfban sokat, nagyon sokat tudok tanulni a közösségtől.

A Zsámboki Biokertből rendelem hetente az idényzöldségeket, gyümölcsöket. Ennek több oka is van. Egyrészt meguntam, hogy rosszul számolnak a zöldségesek a boltban, amikor fizetek és majomnak néznek. Másrészt zavar a sok vegyszer, fogalmam sincs, honnan érkeznek a termékek, milyen minőségűek, vegyszermentesek-e. Aztán a waldorfos szülőtársaimon keresztül rátaláltam a Zsámboki Biokertre. Tudomásom szerint Budapesten is van átvevőpontjuk, így nemcsak a Gödöllő környékén élő emberekhez juthat el a sok egészséges zöldség és gyümölcs. Egy hétre előre rendelni nagy megfontoltságot igényel, hiszen nem két fillér az ára a terményeknek. Nekem ez a legnehezebb része. Ne rendeljek se sokat, se keveset.

A hétre arányaiban több zöldet rendeltem. Mángold, spenót, újhagyma, rukkola, kömény, vegyes saláta, cékla, alma, körte, zellerszár, zellergumó, fejeskáposzta, csicsóka, csicseriborsó, fokhagyma, burgonya lesz napirenden, mind-mind idényzöldség-és gyümölcs.

Mivel a zöldek nem állnak el egy hétig, ezért például a spenótfőzeléket előre elkészítem és mélyhűtőbe teszem majd. Így nem kell minden nap főznöm, csak előveszem,  (nem mikróban) felmelegítem és megeszem. 

Vegán mángold leves, a nagy kedvenc

Az én technikámmal elég gyorsan elkészül, ha felkelsz 20 perccel hamarabb, mint szoktál, már reggelire elkészül ez a finom ebéd vagy vacsora.

Hozzávalók:

• 0,5 kg mángold
• 3 db fokhagyma
• 1 db vöröshagyma vagy valamennyi póréhagyma 
• csipetnyi szerecsendió
• parajdi só
• 2 evőkanál olívaolaj
• víz

Elkészítés:

1. A hagymát felaprítom és az olívaolajon megpárolom.
2. A mángold fehér szárát is kockákra vágom és összeeresztem a hagymával, együtt párolódnak.
3. Harmadiknak beszáll a fokhagyma is a párolódásba. ( Fokhagymanyomót használok ).
4. A mángold zöldjét szépen fölvagdalom, és beleteszem a többiekhez.
5. A zöldségeket nyakon öntöm annyi hideg vízzel, hogy ellepje.
6. Csipetnyi szerecsendióval ízesítem a levest.
7. Ha fölforrt, megsózom.
8. Nem sokáig főzöm. Kb. 10 percig. Aztán kegyetlenül összeturmixolom az egészet.
9. Megeszem.

Mángoldos saláta és párolt árpa, a tökéletes ebéd második fogása

Érzésből főzök, érzésből eszem. Egy ideje minden második nap megkívánom az árpát. Valószínűleg szüksége van a szervezetemnek rá, ezért hallgatok a sugallatra, ma is árpa lesz, nyers zöldséggel.

Arra is törekszem, hogy négyfajta zöldség mindenképpen legyen a salátában, ha lehetséges különböző színű zöldségek.

Mángold saláta hozzávalók:

• 2-3 szár mángold
• rukkola ( érzésből tedd bele a mennyiséget, erős az íze, hogyha most ismerkedsz a rukkolával, akkor keveset tegyél bele )
• fejeskáposzta ( egy kicsi káposztából szedjél le valamennyi levelet, érzésből)
• zöld salátalevél
• 1 db sárgarépa
• pár szem dió ( kb. 6-8 db )
• 1 db újhagyma
• közepes cékla fele
• cékla szára ( ezt a legtöbb zöldséges nem árulja, de a Zsámboki Biokertből szinte minden héten lehet rendelni, nagyon egészséges, sportolóknak hihetetlen bomba egy ilyen nyers saláta)

Elkészítés:

Mindent vagdalj föl, keverd össze a dolgokat és kész is.

Árpa:

Fehér rizs helyett tök jó, ha párolt árpát eszel. Először talán furcsa az íze, de minden agyban dől el, így ez is. Én azért szeretem, mert motivál az, hogy egészséges legyek, jobban tudjak teljesíteni az edzéseken, versenyeken. Jót tesz a testemnek és a lelkemnek is az a tudat, hogy egészségesen táplálkozom. Nem utolsó sorban elég rendesen lefogytam ezektől az ételektől. És nekem ízlik, élvezem minden egyes pillanatát az evésnek.

Árpa elkészítése:

Fél pohár árpát önts fel egy pohár vízzel és főzd meg. Én már szinte nem is sózom. Hogyha szükséges, önts hozzá még vizet. Párold puhára és kész.

 Ígéretes tehetség. Fanatikus. Erős. Izgalmas és egyben lehetetlen személyiség. Segítőkész és jóindulatú. Az ostobaságra ugrik, de nagyon. Idén pacsiztunk a Szőlőskör 50km-es távján, én még javában a fordító felé galoppoztam, ő már vissza, a cél felé suhant. Véleményem szerint gyönyörű a futótechnikája. Amatőr futók példaképe, sokaknak minta, etalon. Nem utolsósorban a Hammer Nutrition Hungary egyik márkanagykövetévé választották. December 29-én személyesen is találkozhattok (vagyis futhattok) vele. :-)  Interjú Kremlicza Leventével, ahogyan többen ismerik: A futóbolonddal.

Ha rád néz az ember, könnyen azt gondolhatja magában: „Neked könnyű, hiszen tök jól nézel ki.” Hogy van ez? Neked tényleg könnyű így kinézni?

A könnyűt nem mondanám, inkább másképp kell odafigyelnem. Sosem voltam hízékony típus, viszont könnyen fogyok, főleg izomból. Így nekem az a nehezebb, hogy megtartsam az izomtömegem a futás mellett. Persze közel sem vagyok olyan formában, mint amikor csak erőedzést végeztem. 

Mikor kezdtél szertornázni? Miért hagytad abba?

Kisgyerekként kezdtem a szertornát, amit aztán több mint 8 évig űztem. Egy súlyos térdsérülés miatt kellett abbahagynom 15 évesen.

Mikor kezdtél újra sportolni?

Aktívan közel 2 év kihagyás után kezdtem sportolni, saját testsúlyos edzéssel, később súlyzós edzéssel. Később sok sportot kipróbáltam, küzdősportoltam, crossfiteztem, boot campeltem, és végül a funkcionális edzés világában kötöttem ki.

Mikor kezdtél futni és miért?

Futni gyerekkoromban kezdtem kiegészítésként, de utáltam. Nagyon. Aztán sokáig nem futottam, 20 évesen küzdősport mellett kezdtem újra, ekkor sem szerettem, de muszáj volt. Aztán jött egy időszak, mikor kicsit megszerettem, és futottam pár aszfaltos versenyen, de semmi komoly. Végül ismét abbahagytam néhány évre. 2 éve jött ismét az életembe, hamar a terepfutás felé kezdtem húzni, és bele is szerettem.

A futáson kívül mit sportolsz még jelenleg?

Komolyabban jelenleg semmit, heti 3 erőedzésem van, ami a saját testsúlyos, és kettlebelles gyakorlatok mellett a 3 fő erőemelő fogásnemet tartalmazza.

Milyen edzésterv alapján futsz?

Saját magam rakom össze a nem túl szigorú edzéstervem, igyekszem az edzéseimet 80%-ban aerob tartományban futni, mellette sokat dombozni. Majdnem mindig terepen futok vegyes távokat. Tavasztól szeretnék edzővel készülni, a személye egyelőre legyen titok :)

Mi a szakmád?

Fitness instuktor, és erőnléti edző vagyok, illetve sporttáplálkozási tanácsadó is, de azt az utóbbi években keveset gyakorlom.

Kik fordulhatnak hozzád tanácsért?

Elsősorban olyan hobbi, amatőr sportolók, akik a komplex erőnlétüket akarják fejleszteni, erősebbek, dinamikusabbak, mozgékonyabbak akarnak lenni.

Hol tartasz edzéseket? Kiknek?

Jelenleg egy kis tornateremben, illetve pár helyen beugrósként tartom az edzéseket. Tavasztól őszig kültéri edzéseket tartok főleg futóknak, az akadályfutás kedvelőinek, és erősödni vágyóknak.

Milyen edzéseket tartasz?

Főleg vegyes, funkcionális alapokra épülő crosstraining, és akadálytréning jellegű edzéseket tartok, mellette pedig saját testsúlyos edzéseket.

Hol és milyen cikkeket írsz?

Főleg futással, táplálkozással kapcsolatos cikkeket, és interjúkat készítek, többnyire a www.fogyozom.hu-n de máshová is írok néha.

Mit tanácsolsz azoknak, akik éppen most szeretnének elkezdeni sportolni, futni, egy minőségibb életet élni, hogyan kezdjenek bele? Mire figyeljenek?

Az alapokra. A hobbi sportolók legnagyobb problémája talán, hogy nem fektetnek kellő időt, és figyelmet az alapokra. Erős alapok nélkül nincs erős ház sem, ez pedig a sportban is igaz. Legyenek türelmesek, vigyázzanak az egészségükre, és nagyon figyeljenek, hogy milyen tanácsokat fogadnak meg. Keressenek szakembert, vagy olvassanak szakemberek által írt anyagokat. Szerencsére nagyon sok profi sportoló, edző ír blogot, cikkeket, és készítenek videót. Vigyázzanak magukra, és élvezzék a sportolást.

Ezek szerint nemcsak a profik fordulhatnak edzőhöz. :-)

Edzőhöz bárki fordulhat, a kezdőknek is szükségük lehet segítségre. Szerintem ha csak pár alkalommal is, de mindenkinek érdemes edzővel dolgoznia, vagy edzők által tartott futóedzésre, közösségi edzésre elmenni.

Jövőre milyen versenyeken láthatunk?

A Vértes Terepmaraton 50-es távján, az UTH Szentlászló Trail 84-es távján, és a Korinthosz 80-on biztos, utóbbi kettő a jövő évi fő versenyeim. Ezenkívül az Ultrakék Budai, a Szuflán egy félmaraton, és pár kisebb versenyen is lehet, hogy ott leszek.

Mik a hosszútávú terveid?

Szeretnék jobb futó lenni, fejleszteni a futótechnikám. Az ultrák világa vonz leginkább, távoli céljaim között szerepel A Kör teljesítése, az UTMB CCC, és TDS távjainak teljesítése, és a talán egyszer maga az UTMB is...:) Ezek a fő terveim, aztán meglátjuk mit hoz az élet.

Szerinted van-e, s ha van, mi a különbség egy sportoló (pl. futó) és egy nem sportoló ember között?

Igen, a futó fut. Viccet félretéve talán a hobbi sportolók kicsit jobban figyelnek magukra, az egészségükre.

Miért ajánlanád a futást az embereknek?

A futás nem csak egy állóképességi sport szerintem, hanem egy út magunkhoz is. Többet tanulok egy-egy ultra alatt magamról, mint egyébként hónapok alatt. De nem csak magunkhoz visz közelebb, hanem új dolgokat is mutat, olyanokat, amiket másképp sosem élnénk át. Hogy miért fussanak? Mert futni jó, a futás szabadság.

Van különbség a férfiak és a nők futáshoz való hozzáállása között? Miben erősebb az egyik és miben a másik, ha van ilyen?

Úgy vettem észre, hogy a női futók kevésbé hajlamosak egóból futni, a büszkeségük kevésbé szól bele a dolgokba. Persze vannak kivételek. Bennünk pedig több a versenyszellem talán.

Melyek a legjobb tulajdonságaid?

Nem horkolok, és tudom utánozni Csubakka hangját.

Van gyenge pontod? Mi az, amiről úgy gondolod, hogy fejlesztened kell magadon vagy magadban?

Makacs vagyok, sokszor nagyon önfejű, néha túl büszke, hogy feladjak valamit. Hajlamos vagyok túlhajtani magam a legjobb eredmény érdekében, és egyszerre több dolgot akarok csinálni állandóan. Kissé teljesítménykényszerem van. Ja, és sokat eszem.

Mire vagy életedben a legbüszkébb?

Ez jó kérdés, talán arra, hogy a sérülések, nehézségek ellenére mindig újrakezdtem. Meg állítólag jó paprikás krumplit tudok csinálni.

Mit olvastál mostanában?

Jelenleg szakmai anyagokat, a legutóbbi könyv Michael Boyle: Funkcionális edzés mesterfokon című műve volt.

Melyik sporttal kapcsolatos könyvet ajánlanád az embereknek?

Sok van, attól függ milyen témában. Dan John: Beavatkozás című könyve, vagy épp a fent említett Boyle könyvei, Christopher McDougall: Futni születtünk című műve, vagy Muhari Gábor rövid könyve a Maraton.

Ha kicsit továbbtekerjük az időt, mondjuk 20 évet haladjunk előre, mit látsz? Mi lesz veled? Mit szeretnél elérni?

Nehéz kérdés, de egy biztos, macskám lesz. Talán egy funkcionális edzőterem vezetőjeként tudom magam elképzelni, és igazi örömfutóként, akit sem a futásban, sem más sportban már nem a sportsikerek hajtanak, hanem az élmény.

A táplálkozás és a sport kapcsolatáról beszélj egy kicsit.

A táplálkozás az egyik legmeghatározóbb eleme az életmódunknak, így a sportteljesítményünknek. Nem vagyok híve annak, hogy átlag, amatőr sportoló szigorú étrendet kövessen, de a tápanyagok minőségére, az arányokra érdemes figyelni.

Mi a véleményed a húsfogyasztásról, a vegetáriánus illetve a vegán táplálkozásról?

Hűha, nagyon megosztó kérdés. Én a jó öreg mindenevő vagyok, imádom a gulyáslevest, sok hússal. Szerintem mindenki azt eszik, amit akar, amíg nem kényszeríti másokra a táplálkozási szokásait. Szakmai véleményt most nem mondanék:)

Te miket eszel? Hogy néz ki nálad egy nap - csakis az evéssel kapcsolatban :-) 

Igazából mindent. Talán a reggeli gyümölcsös zabkása az egyetlen fix pont. Sok halat, csirkét, és sajtot eszem, igyekszem sok zöldséget, és kevés fehér pékárut enni. Főleg rizst, durum tésztát, bulgurt, és teljes kiőrlésű, magvas dolgokat eszem. A napi táplálkozásom az edzéseimtől is függnek, de egy nap átlagosan 3000-3500kcal-t beviszek. Mondtam, hogy sokat eszem.

Van példaképed?

Példaképem nincs viszont sok emberre felnézek, és motiválnak. Muhari Gábor ultrafutó, edző, Vágó Bogi ultrafutó, Galba Zsolt edző, az OldSchool Tréning atyja, és még sokan mások.

Mit üzennél az embereknek?

Hogy éljenek, mozogjanak, egyenek jókat, egyszerűen élvezzék a jelent, és ne görcsöljenek annyi mindenen. Legyenek tudatosak, de ne merevek, és bármit csinálnak, azt csinálják szívből, igazán. És szerezzenek macskát.

Hol követhetnek téged az emberek?

Van egy blogom: A futóbolond, illetve instagrammon is megtalálnak.

https://www.facebook.com/madroadrunner

https://www.instagram.com/the_madrunner

Mi a legközelebbi közösségi futás, amit szervezel? Hol, mikor, kiknek? Milyen tempóban fogtok futni?

2018. december 29-én az Apátkúti-Völgyben, és a Spartacus-ösvényen futunk kb. 14km-t, kényelmes tempóban. Minden terepcipővel rendelkező, havas ösvényektől, patakátkeléstől nem megrettenő futót várunk.

Levente a 2019-es Hammer Nutrition egyik márkanagykövete lett, amihez ezúton szeretnék gratulálni!

Megpróbálok mindent nagyon őszintén és viszonylag részletesen leírni.

Kb. egy hónappal ezelőtt egy terepfutó versenyen hatalmasat taknyoltam, de nem tulajdonítottam különösebben nagy jelentőséget ennek az esésnek. Felkeltem, és mentem tovább.

Kb. 4-7 nap elteltével a bal térdem mellett elkezdett szúrni futás közben. Az edzés után pár órával ez az érzés elmúlt, így ennek sem tulajdonítottam nagy jelentőséget. A következő edzésen azonban ismét előjött ez a szúró érzés, annyira, hogy nehezen, aztán az edzés második felétől szinte nem is igazán tudtam hajlítani a bal lábamat. A járdára már csak úgy tudtam felszökkenni, ha nem hajlítom be a bal lábamat, hanem egyenes lábbal vergődök fel. Itt már éreztem, hogy gáz van.

Edzőmnek szóltam, hogy kihagynám a jövő hetet, ő is egyetértett.

Pihentettem 2 napot a lábam, majd önfegyelem hiány miatt titokban a pihentetés helyett azon a héten négyszer 10 kilométert futottam, szinten tartás címszóval. Nem bírtam magammal, átvertem az edzőmet, akitől ezúton is elnézést kérek az őszintétlenségemért. A férjem és a lányom erősen csóválták rám a fejüket, de nem tudtak megállítani.

Mivel a negyedik titkos edzés akcióm során már majdnem lerohadt a helyéről a lábam, úgy fájt, immár igazán a seggemen maradtam és 6 napot pihentettem a lábam.

6 nap pihenő után indultam a mogyoródi 5km-es futóversenyen, amiről részletesen már írtam a blogon. Bár szépen lassan futottam, mégis szúrt a bal térdem mellett, hajlítani nehezen tudtam.

Másnap a váci Mikulás futás félmaratoni távján indultam, ahol 2 óra 7 perccel értem be a célba, fájó lábbal. Ezen a versenyen szerettem volna megnézni, hogyan fejlődtem 21 km-en egy év alatt. Sajnos a lábfájás miatt értékelhetetlen ez a verseny. Az első 8 km a fájdalomról szólt, utána kiiktattam ezt az érzést, de a sebességemet abszolút korlátozta a sérülés.

Fotó: Nagy Bence

Ezután ismét 6 nap szünet következett. Leesett a hó, és megint nem bírtam magammal, felöltöztem hogy megnézzem, mi van a lábammal. Lassan futottam, boldog voltam, hogy ritmusban lehetek, újra kocoghatok, de a lábam fájt. Ezen a napon alig bírtam végigülni este a Szülők Akadémiáját Gödöllőn, melyet a Gödöllői Röplabda Club szervezett. Sehogy sem volt jó. Ha kinyújtottam a lábam, ha behajlítottam, ha felemeltem, mindenhogy fájt. Beszarok érzés gyötört az előadás alatt… Ideges voltam. Kétségbeesett. És gyáva.

Végül annyira elegem lett, hogy az óvodai szülőtársam, Biti által javasolt doktor úrhoz, Dr. Knoll Zsolthoz időpontot kértem.

Hiába halasztottam az életemben ezt az egészet, már megint elő kell vennem valamit a múltból ahhoz, hogy a jövőm jobb legyen. Így hát előhozom a rettegett mély kútból életem első emlékeit, nem úszom meg…

Rettegek az orvosoktól. Rettegek a kórházaktól, a fehér köpenytől. 3 éves és két hónapos vagyok. Az Üllői úti Gyermekklinikán egy rácsos ágyban ülök. A testem mindenütt lila foltos. Nem tudják miért. A vérképem negatív. Kétoldali tüdőgyulladást is kapok. Nagyon félek. Minden oldalról rácsos ágyak vesznek körül, benne gyerekek kuporognak ugyanúgy bezárva, mint én. Olyan, mint egy madárkalitka. Nem tudsz kimenni, rab vagy. A családom nincs velem. Rettegek. Megint bejön az a nővér, akitől a világon a legjobban félek. A sarokba húzódom, remegek. Benéz az ágyamba. A feje eltorzul és kezdődik. Már megint leüvölti a fejemet, amiért bepisiltem. Senki nem hallja az őrjöngést, sehol egy orvos, csak én meg ő. A többi gyerek előtt ott kuporgok a kalitkás ágyam sarkában és rettegek. Talán sírok is? Nem tudom. Anyukámék magamra hagytak. Félek. Nézem, milyen ronda vagyok, mindenhol lila foltok a testemen. A doktor bácsit nagyon szeretem. Minden alkalommal, amikor előtte állok, a szemébe nézek és esdeklőn kérdezem, mikor mehetek haza? Minden alkalommal azt mondja komolyan, őszintén és kedvesen: HOLNAP. A holnap fogalma egy nagy üres, értelmetlen csalódássá válik. Az ősbizalom ezennel egy életre megszűnik.

Most itt vagyok ismét a jelenben. 41 éves múltam. Fáj a lábam. Egy hónapja halasztom ezt az orvosi vizsgálatot. Félek? Rettegek. Pedig már nagylány vagyok. Nem zárhatnak rácsok mögé, nem üvölthetik le a fejemet, ha bepisilnék a szorongástól… Mégis félek.

Muszáj felülemelkedni a múlton, mert a futás az futás. Nekem terveim vannak, jövőre ott az a 80km-es főverseny, február végén is lesz egy 52 km-es, nem beszélve az idei szilveszteri 30 km-es Velencei tó körüli futásról.

Időpontot kérek a doktor úrhoz, január első hetére kapok is. No, ez az időpont egy kicsit messze van, röviden elmesélem azt, hogy futok, újragondoljuk és még ma délutánra beszuszakolódom, ah köszönöm az asszisztensnek.

Szeretem a férjem, nem tudom, hogy csinálja, de szeretem őt. Elkísér a fiammal együtt a magánklinikára, Istennek legyen hála, amiért ki tudjuk fizetni a költségeket.

Megérkezünk a magánklinikára. Mindenre fel vagyok készülve, kezdek szorongani, hiába, rendelő, orvosok, Istenem, félek… Az asszisztensek normálisak, kedvesek, segítőkészek. Kitöltöm az adatlapot, várakozom. A férjem igazán figyelmes. Elvonja a fiam figyelmét, hogy egy kicsit befelé fordulhassak, ráhangolódhassak erre a murira. Látom elsuhanni a „dokimat”, akit már hatszor megnéztem az interneten, megnyugtató az a tudat, hogy szeret biciklizni, oké, jobb lenne, ha futna is, de elnézem. Szimpatikus élőben is, az első érzés, az első benyomás mindig nagyon fontos, és most látva őt élőben, egy kicsit megnyugszom, mert tök normális, emberszerű embernek tűnik, nem olyan félig isten, félig ember orvosnak, amitől az ember összezsugorodik és utál a helyzetben lenni. Na, az a lényeg, hogy belül azt érzem, jó helyen vagyok. Utálok vetkőzni, utálok vetkőzni… Mantrázom. Hess, elég! Röpködnek a gondolatok.

10 perc alatt bejutok. Jó erős kézszorítás a bemutatkozásnál, ez jó jel, ismét jópont a doktor úrnak, zavaromban majdnem az ő székébe vágódom be, de végül is átpenderülök a helyemre, de ott nem érzem jól magam, így a mellette levő, közvetlenül a doktor úrral szemben levő székbe ülök. Első Benny Hill Show teljesítve.

Elkezdek hadoválni arról, hogy amatőr hosszútávfutó vagyok, de hamar leállít a doktor úr, hogy jó lenne, ha a problémámról beszélnék. Gyorsan gatya le, bakancs le, ugrás föl a vizsgáló ágyra, és befosva, szorongva fekszem a hátamon. A doktor úr csavargatja a lábam, ami nem hajlandó fájni. Tök hülyeségeket beszélek össze-vissza, mindegy, nem számít, fő, hogy itt vagyok.

Itt jön a lényeg. A doktor úr nem talál térdsérüléssel kapcsolatos problémát így első körben. Sőt, véleménye szerint nincs összefüggés a terepfutós taknyolásom és a fájdalom között. Góckutatást javasol.

Örülnöm kellene, ugye? Valószínűleg nincs gond a lábammal. Góckutatás. Négy helyre kell elmennem: 1.vérvétel, vizelet. 2. fül-orr-gégészet. 3. nőgyógyászat. 4. fogászat.

Megáll az idő. Kimerevedik. Halálfélelem. A fiam. A lányom. A férjem. Szeretem őket. Jesszusom. Góckutatás. Nem sírhatok. Azonnal szedd össze magad. Miért jön a halálfélelem? Mi van most? Én a lábam miatt jöttem ide! Az fáj! Én nem akarok góckutatni, baszki! Baszki. Talán csak a fogam gyulladt.

Kierőszakolok egy röntgent most de rögtön. A doktor úr értelmetlennek találja, higgyem el, nem lesz értelme. Tudom, hogy igaza van. Ez az orvos tök rendes. Tök profi. Ember. Nem Isten. Rá merem bízni magam. Megkérem, mégis csináljunk már egy röntgent, mert ha kilépek itt az ajtón, elmondhassam magamnak azt, hogy mindent megtettem. Csak a pénztárcámat akarta megkímélni, higgyem el, fölösleges a röntgen. Nem baj. Én mégis kérem. Megcsináljuk. Igaza van. A röntgen két csodálatos, egészséges lábazatot mutat.

A futáshoz engedélyt kaptam a doktor úrtól. Futhatok. Ha fáj, ne törődjek vele. Menjek csak. Január 3-án vérvétel, vizelet és fül-orr-gégészet. Holnap folytatom a többi intéznivalót.

Nem tudom, mi a tanulság.

Megpróbálom rendszerezni a dolgokat. Talán másnak is segítség.

Fejlesztendő dolgok: ha gond van, nem várok legközelebb ennyi időt, hamarabb reagálok, lépek. Nem edzem titokban, nem halasztok. Azonnal reagálok, ha gáz van.

Amire büszke vagyok: el mertem menni orvoshoz, tehát egy félelmet legyőztem. Csak így tovább!

Jó hír: bíztam a doktor úrban. Volt bizalom bennem!

Hála: Hálát mondok szülőtársamnak, Bitinek, amiért pont a megfelelő orvoshoz eljuthattam általa. Hálát mondok a doktor úrnak, amiért embereket gyógyít, köztük engem is a megfelelő helyre irányít, terel. Köszönöm neki, hogy empatikus, vicces és profi volt, bár még az út elején járunk. Hála a férjemnek, amiért eljött velem és szeret engem.

Miértek: miért csak akkor imádkozom mostanában, ha bajban vagyok?

Terv: A fő terv most a gyógyulás. Megtaláljuk, mi a gond. Utána megoldjuk a gondot, meggyógyulok. Lefutom az összes versenyt, amit kijelöltem magamnak. A fő verseny továbbra is korinthosz.hu: 2019. augusztus, 80 km.

Mostanában ösztönösen felrúgok biztos, fix, berögződött dolgokat. Szakítok együttműködésekkel, közös munkákkal. Nem tudom, mi ez, de azt érzem, hogy most valamiért szükségem van a szabadságra ahhoz, hogy jól legyek. A különös lábfájás ijesztő és egyben misztikus utakra sodor. Sokat gondolkodom. Nemcsak felszínes dolgokról, hanem időutazom a múltba, ugyanakkor igyekszem a jelenben lelkiismeretesebben létezni, figyelem a szeretteimet, és be kell vallanom azt a tényt, hogy a futás az elmúlt időszakban sokat adott, de egy kicsit önzővé is tett. Nem is tudom, hogy fejezzem ki jól magam. Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy a gondolataim legnagyobb részét a futással kapcsolatos dolgok töltötték ki és az igazán fontos emberek kiszorultak mellőlem. Figyelem a lányomat, a fiamat és a férjemet. Zajlik az életük és én egy kissé kívülállóvá váltam, nem voltam ott teljesen velük az elmúlt időszakban. Eszembe jut a legjobb barátnőm, Eszter, aki mindig óriási intenzitással tud koncentrálni rám. Zsuzsi, aki nyáron irtó rendes volt velem, amikor anyukám után apukám is meghalt egy hónap leforgása alatt. Nem hagyott magamra. Nem akarok én itt világvége hangulatot generálni, de ezek is tények. Tények, amivel szembesíteni kell magamat azért, hogy visszataláljak saját magamhoz, és a szeretteimhez. Egyensúlyba kell kerülnöm azért, hogy újra jól legyek. Jól legyek, és ezáltal a szeretteim is boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak legyenek.

Ha jobban meggondolom, hálát adok Istennek az egyenlőre titokzatos sérülésemért, bunkósbottal kellett fejen kólintania ahhoz, hogy visszavegyek az önzőzésből. Mert nem elég testben valaki, vagy valakik mellett lenni. Lélek nélkül semmit nem ér az egész. Én pedig mindenkit megcsaltam lélekben, mert a futás beszippantott, körbetekert, megcsócsált és most jól kiköpött magából.

Persze futok. Holnap hajnalban elindulok újra. De már egy másik minőségű futás lesz ez. Felnőttesebb, komolyabb, racionálisabb.

És persze meggyógyulok. #csakazértis meggyógyulok!!!

Paradicsomos csicsókás zellerfőzelék

Egyre jobban izgat az a kérdés, hogy az idényzöldségekből, gyümölcsökből, kifejezetten magyar gazdálkodásból hogyan lehet minden nap egyszerű, egészséges ételt az asztalra varázsolni viszonylag gyorsan? Hogyan tudom amatőr sportolóként szinten tartani az energiámat, fedezni minden ásványi anyagot, stb.,  amire a testemnek szüksége van? Hogyan tudom megőrizni az ideális testsúlyomat?

Nem vagyok szakács, se edző, se dietetikus. Kereső vagyok. Rengeteg szuper szakácskönyv létezik, tele vagyok információval, özönlik felém a sok tuti megoldás. Mégis, valahogy árván állok a világban, és elbizonytalanodom a sok infótól.

Az biztos, hogy a táplálkozás és ezen belül is a sporttáplálkozás egyre mélyebben érdekel, és jövőre szeretnék komolyabban foglalkozni ezzel a hivatással.

Ennek elsődleges oka, hogy hányingerem van a gélektől, izo italoktól, nem bírja a gyomrom, és agyban is elutasítom kezdettől fogva. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy senki ne használjon ilyen cuccokat. Én így vagyok ezzel, nekem más az utam. Talán egyszer rátalálok a számomra  ideális cuccra, de addig is megpróbálok a lehető legegészségesebben táplálkozni, mert nekem ez bejön.

Tisztábbnak érzem magam, magasabb az energiaszintem, mióta jórészt vegán ételeket eszem. Szeretem a főzésben az egyszerűséget és ki nem állhatom a bonyolult, macerás megoldásokat. Idegesít és türelmetlenné tesz. Időm sincs ennyit rostokolni a konyhában.

A mai recept éppen ezért ismét egyszerű, de nagyszerű lesz. Férjem el volt ájulva tőle.

Tényleg érdemes a közeledben felkeresni valami biozöldségest, biofarmot, ahonnan valóban egészséges, génmódosított mentes és vegyszermentes gyümölcsöket, zöldségeket kaphatsz, ráadásul ezeken a helyeken meg tudod venni a csicsókát, a mángoldot és egy csomó olyan zöldséget, amit egy mezei zöldségesnél nem biztos, hogy megkapsz.

Hozzávalók:

• 6 db csicsóka ( lehet 4 db de 10 db is, amennyi van, érzésből csináld, lazán )
• 1 db nagyobb zeller ( de tehetsz bele 2 db nagyobb zellert is )
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 1 db közepes vöröshagyma ( én ma újhagymával és póréhagymával pótoltam )
• 4-5 db friss zellerszár
• 7dl bio paradicsomlé ( én a biogazdálkodásból rendelem meg, hetente egyet tudok venni, ennyit tudok anyagilag magunkra szánni)
• 2 evőkanál olívaolaj
• parajdi só
• csipet bors ( elhagyható )

A képen két darab csicsóka látható, a Zsámboki Biokert jóvoltából ( én sosem tudtam, hogy néz ki, és ezért nem is mertem venni )

Elkészítés:

1. Az olívaolajat kicsit melegítsd föl az edényben, eközben szeleteld fel a vöröshagymát.
2. Párold meg az olajon a vöröshagymát.
3. A zellert és a csicsókát pucold meg, vágd kockákra. A zellerszárat is aprítsd föl.
4. Először a zellert keverd össze a vöröshagymával. A zellernek több idő kell, hogy megpuhuljon. Az aprított zellerszár is belemehet a lábosba. Fedd le fedővel, hagyd párolódni.
5. 10 perc elteltével tedd a csicsókát és a fokhagymát a zöldségekhez.
6. Öntsd föl egy deci vízzel.
7. Ha elkezd rotyogni, öntsd bele a paradicsomlevet. Elvileg ellepi a lé a zöldségeket. Ha kevésnek találod, még vízzel hozzáönthetsz. De az egyensúlyra is vigyázz, most nem leves készül, hanem főzelék.
8. Én akkor szoktam sózni, ha már rotyog. Ízlés szerint borsozhatod is.
9. Kanállal ellenőrizd, mikor puhult meg a zeller.
10. Ha megpuhult, akkor egy kis kézi turmixot fogj meg és egy kevés zöldséget turmixolj össze a lábasban, ezzel be is sűrítetted a főzeléket, nincs szükség lisztre. Attól csak a fenekünk lesz nagyobb.

Jó étvágyat!